Február 20 - A halak, hüllők és madarak megteremtése

„És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, amelyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemük szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemük szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemük szerint. És úgy lőn.” (1Mózes 1:20–23)

A teremtés 6. napján következnek a vízi állatok. Vannak, akik azt mondják, hogy a leggyönyörűbb tájak a tengerfenéken vannak az ottani élőlényekkel együtt. A héberben az „élőlények” terminus szó szerint azt jelenti, hogy ’élő lelkek’, mint mikor 1Mózes 2:7-nél az ember teremtéséről van szó. Az állatok és az emberek élő lelke nem az élőlények természetének alkotóeleme, hanem az élet lehelete belélegzésének az eredménye, amit egyedül Isten adhat át egy fizikai szervezet számára. Ez minden lényben közös, még ha nagyon különböző megnyilvánulásai vannak a leggyengébb állatoktól kezdve az emberekig. Így például bennünk az élő léleknek egyedi, élettel teli intellektuális és lelki dimenziója van.

Az 5. nap az alapvető, mozgásban levő életnek, egy adott helyen elkülönített életnek a rejtélye, ami új és színes ecsetvonásokkal jelent meg a földön. Ellen G. White a teremtés egyik nagy igazságáról ír: „Krisztus terjesztette ki az egeket, és rakta le a föld alapjait. Az Ő keze függesztette fel a világot az űrben, és formálta meg a mező virágait. »Aki hegyeket hoz létre erejével«, »övé tenger, hiszen Ő alkotta« (Zsoltárok 65:7; 95:5), Ő töltötte meg a földet szépséggel és a levegőt énekkel. Ő írta oda mindenre a földön, a levegőben és az égen az Atya szeretetének üzenetét.” ( Jézus élete, 20. o.)

Még egyszer: a teremtés arra emlékeztet minden élőlényt – az emberek kivé- telével –, hogy azért él, hogy adjon: „Az óceán a forrásaink és kútjaink táplálója, és azért fogadja magába valamennyi földrész folyóvizeit, hogy továbbadja. A belőle felszálló pára záporként hull le, és megöntözi a földet, hogy teremhessen.” (I. m., 21. o.)

Ma kövesd a természet példáját: élj azért, hogy adhass másoknak.