MEGMARADHATSZ-E OLYANNAK, AMILYEN VOLTÁL?

„Monda pedig az Úr: Simon! Ímé a Sátán kikért titeket,  hogy megrostáljon, mint a búzát; de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” (Lk 22:31–32)

Gyermekkoromban  minden  egyes  alkalommal  jelen  voltam  a  gyülekezeti istentiszteleteken. Túlzsúfolt közösségbe jártunk, és sokszor a szüleink ölében kellett ülnünk. Gyermekként a legnagyobb kihívást az jelentette számunkra, hogy ne kerüljünk a „bajszos” diakónus látókörébe, aki mindig igyekezett csendet tartani az imateremben. Néha még édesanyám ölében is „fülhúzást” kaptam, ha zavartam az istentiszteletet.
Az egyik péntek este az első sorban foglaltam helyet. A barátom mellett ültem, s ráadásul azon az estén nem a „bajszos” volt a diakónus. Nem sokkal a prédikáció megkezdése után találtunk magunknak beszédtémát, és megfeledkeztünk arról, hogy hol vagyunk. Egymás felé fordulva társalogtunk, és csak akkor hagytuk abba, amikor észrevettük, hogy az egész gyülekezet minket néz. Sőt, a prédikátor is abbahagyta a beszédét, és megszólított. Igehirdetés közben hangosan beszélő gyermekek voltunk csupán, de a lelkipásztor abbahagyta a prédikációt, nevünkön szólított, és különleges üzenete volt hozzánk. Ettől aztán a szószék felé fordultunk, és figyelmesen végighallgattuk a prédikációt. De nem csak azért, mert nem akartunk még egyszer kényelmetlen helyzetbe kerülni, hanem azért is, mert megtetszett a lelkész, és az is, amit prédikált.
Mi a teendő, ha az istentisztelet alatt két gyermek beszélget? Rájuk küldöd a „bajszos” diakónust, vagy megszólítod, hogy szeretnél mondani nekik is valamit? Jézus tudta, hogy Péter és a tanítványok meg lesznek rostálva, de biztosította őket, hogy imádkozni fog értük. Istennek nincs tervében számon tartani kudarcainkat, hanem azért küzd, hogy ne veszítsük el a hitünket. Ilyen esetben megmaradhatsz-e olyannak, amilyen voltál? Mi kényelmesebb: amikor Sátán megrostál, vagy amikor Jézus imádkozik érted?
Uram, kérlek, segíts kedvesnek és előzékenynek lennem embertársaim, az ifjak és az idősek iránt, de ne csak akkor, amikor ők is kedvesek és előzékenyek, hanem Hozzád hasonlóan mindig!
Felhívás: Küldj bátorító üzenetet gyülekezeted egyik ifjú tagjának!

Daniel Oncea, Munténiai Egyházterület