KÖZÜLÜNK VALÓ

„És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.”(1Kor 12:26)

George Orwell első könyve, a Csavargóként Párizsban, Londonban tulajdonképpen részletes leírása az író önként vállalt szegénységének, amit Burmából való hazatérése után élt meg. Élete értelmét kutatva elutasítja a „tiszteletreméltó” társadalmat, önkéntes szegénységbe vonul, alapvető kényelmet nélkülöző zugokban húzza meg magát, és vagy szállodákban mosogat, vagy a párizsi koldusok között tengődik. Orwell lerántja a leplet a szegénység minden emberiességet megkérdőjelező, undorító arcáról: „Rájössz, hogy az akár csak egy hétig is margarinon és kenyéren élt ember voltaképpen már nem is ember, csupán gyomor a hozzátartozó néhány belső szervvel együtt” (George Orwell).
Az író a nyomorult emberek között élve ismerte fel, hogy ők távolról sem olyanok, amilyeneknek korábban gondolta.
Ritka az az ember, akiben nincsenek előítéletek. Jelentős erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy valaki túltegye magát az előítéleteken, és rugalmas gondolkodóvá váljék. Az együttérzés kifejezéséhez le kell mondani az előítéletekről. Orwell képes volt azonosulni az emberekkel, mivel úgy döntött, hogy közülük valóvá válik, és megismeri őket. Jézus Krisztus azonosult népével, az emberekkel lakozott, meghallgatta őket, szenvedett érettük és segített rajtuk.
Az egyház hivatása élő szervezetként működni. Ha egy tag a szegénység miatt szenved, a közösség kötelessége támogatni őt, és kielégíteni anyagi szükségleteit. Ha valaki nehézségben van, a hívők testületileg vegyenek részt a megpróbáltatásában, és támogassák őt. A gyülekezetben mindenkire szükség van.
Felhívás: Szabadulj meg a gyülekezeted tagjai iránt táplált előítéleteidtől és negatív érzéseidtől, és engedd, hogy együttérzés vegye át ezek helyét!
Rebeca Jercău, Olténiai Egyházterület