A MINDENSÉG KIRÁLYA

„Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek.” (1Pt 3:8)

A kórházban nagy volt a sürgés-forgás. Mária királyné jött látogatóba. Sorra járta a kórtermeket, melyek között a mienk volt az utolsó. Odalépett minden ágyhoz, és elbeszélgetett az összes sebesülttel. Szokásához híven bal kezében egy képeslap nagyságú papírlapot tartott, amire mindent pontosan feljegyzett – hogy a sebesült házas-e, hogy moldvai avagy munténiai felesége van, és vannak-e gyerekei. Mindenkit csodálatba ejtett, hogy ismerte a betegek nevét, sőt egyes esetekben még híreket is hozott nekik a családjuktól” (Dan Dimănescu).
A királyné emberséges magatartása éles ellentétben állt a háború szörnyűségeivel. Szinte naponta felkeresett egy-egy tábori kórházat, vigasztalt, gyümölcsöt, teát, bonbont vagy akár virágot vitt a sebesülteknek, s ezzel az odaadás és az irgalom jelképévé vált. Jelenléte és a katonákról teljes komolysággal gyűjtött információi reménysugarat jelentettek a betegek számára, akik kínszenvedésük közepette mindenben bátorítást és vigaszt kerestek, és új híreket akartak hallani. A királynő magatartását együttérző készsége és hazája iránti kötelességtudata vezérelte. Úgy tekintettek rá, mint akit a menny küldött a háború okozta szenvedések enyhítésére.
Évezredekkel korábban a menny Királyt küldött az ember testi és a lelki szenvedéseinek enyhítésére az Igazság, a szeretet, az alázat és az együttérzés által. És Jézus azóta is naponta társalog velünk Ige, imádkozás és éneklés által, de nem utolsó sorban emberek által. Az alázatos ember alázatosan viszonyul embertársaihoz, többre értékel másokat önmagánál, és kész támogatni társait. Isten előtt rangtól, életkortól és foglalkozástól függetlenül mindannyian egyenlők vagyunk. Felhívás: Légy alázatos, és próbáld eltávolítani a saját éned és az embertársaid között húzódó sorompót! Embertársi kapcsolataidban a Király Jézus Krisztus példája legyen a te igaz keresztény „igazolványod”!
Rebeca Jercău, Olténiai Egyházterület