A KIS KÉMÉNYSEPRŐ

„Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.”  (Jn 11:33)

A lány kilépett az iskolából, és megpillantotta a falnak támaszkodó, keservesen síró kis kéményseprő fiút.
–    Mi a baj, miért sírsz? – kérdezte, de választ nem kapott.
–    Akkor mondd el, hogy mi történt – érdeklődtek a közben egyre nagyobb számban gyülekező lányok.
A könnyektől maszatos arcú fiú szipogva mesélte el, hogy elveszítette aznapi keresetét. Kihullott a szakadt kabátzsebéből. És most 150 font a hiánya.
–    Pénz nélkül félek hazamenni, mert a gazdám megver.
A diáklányok komoly arccal figyelték, aztán egyikük megszólalt:
–    Nálam csak 10 font van, de gyertek, dobjuk össze a pénzt.
–    Maria, adj te is 10 fontot. Na és kinek van még?
Volt, aki virágra vagy különböző csecsebecsékre költötte volna, de mindenki adott legalább 2 vagy 3 fontot.
Az egyik lánynak támadt egy ötlete:
–    Várjuk meg a negyedikeseket is, nekik több pénzük van.
Így is történt, s az összeg hamarosan kigyűlt. Megható látvány volt. A kis kéményseprő kezében ott állt a halom pénz, szakadt zsebeibe pedig virágokat helyeztek azok, akiknek nem volt pénzük, de mindenképpen szerettek volna adni valamit.
A Cuore, a gyermekszív című regény fenti részlete a természetes emberi kapcsolatokat hangsúlyozza, és bemutatja, hogy milyen érzéseket válthat valakiből ki a másik ember helyzete. Ez a fajta életfelfogás – amiről Jézus is számtalanszor bizonyságot tett – vigaszt hozhat a megszomorodott szívbe. Az apró gesztusok igazi áldást jelentenek az emberek számára, viszont rohanó életmódunk miatt sokszor miattunk nélkülözik az áldásokat. Az emberi együttérzés bizalmat, reménységet és szeretetet szül.
Imádkozzatok ma azért, hogy Isten adjon lehetőséget igazi krisztusi életet élni! Felhívás: Próbálj meg segíteni a gyülekezeted egyik rászoruló tagjának. Biztosan van valaki, akinek tanácsra, könyvre, látogatásra vagy akár anyagi támogatásra van szüksége. Ha még a gyermekek is készek segíteni egymáson, akkor a felnőttek annál inkább kitárhatják szívüket a kicsinyek felé.

Rebeca Jercău, Olténiai Egyházterület