MŰVIRÁGOK

"És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn.” (Ésa 29:13)

Az egyik milánói katolikus templomban egy hónapon keresztül minden nap megjelent egy dél-amerikai fiatal pár, és mindig ugyanazon szobor előtt foglalt helyet. A pap azt gondolta, hogy imádkoznak. Minden nap bejöttek, ültek egy órát, majd távoztak. Egyszer a takarító egy furcsa kábelre bukkant, amely az említett szobor megvilágításához volt csatlakoztatva. Alaposabb vizsgálódás után vette észre, hogy a fiatalok a telefonjukat tölteni jártak be a templomba.
A fenti hír 2002. július 15-én jelent meg a sajtóban. Először csak mosolyogtam a cikken, aztán rájöttem, hogy sokan hasonlítunk rájuk. Hányszor járultunk Isten elé csak azért, mert valamire épp szükségünk volt? Hányszor véltük, hogy jót teszünk, miközben pontosan olyan farizeusok voltunk, mint Krisztus idejében a vallási vezetők, akik eleget tettek a törvény külső előírásainak, és beszéltek a törvényről, mert azt hitték, hogy ezzel mindent megtesznek?
„A zsidó tanítók Szentírás-magyarázata, a velős mondások és kitalálások szüntelen ismételgetése ezeket a szavakat váltották ki Krisztusból: »Ez a nép a szájával tisztel engem, de szíve távol marad tőlem.« Végezték ugyan a templom udvaraiban a szertartásokat, áldozatokat is bemutattak, melyek a fenséges áldozat jelképei voltak. Szertartásaik ezt hirdették: »Jöjj el, Üdvözítőnk!« Mégis, amikor az a Krisztus járt köztük, nem ismerték fel és nem fogadták be Őt, akit a szertartások jelképeztek” (Ellen G. White, Bizonyságtételek, 6. köt., 249. o.).
Egy tizenötödik századi olasz igehirdető mondta: „Csak kétféle keresztény van: azok, akik őszintén hisznek Istenben és üdvözítői munkájában, és azok, akik szintén őszintén élnek abban a tévhitben, hogy ők tényleg hisznek.”
„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem! (Zsolt 51:12–13)
Felhívás: Járuljunk ma Isten elé, hogy még jobban megismerhessük Őt, s így megváltoztathasson minket! Szívvel közeledjünk Hozzá, ne az ajkainkkal!

Bobi Ciocărlan, Munténiai Egyházterület