Február 17 - Az atmoszféra megteremtése

„És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, amely elválassza a vizeket a vizektől. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.” (1Mózes 1:6–8)

Mózes itt arról az égboltról beszél, ami bolygónk légköri beborítását jelenti. Ha az alatta levő vizekből formálta a tengereket, akkor a felette levő vizek nem lehetnek mások, mint ahol a felhők vannak, az a rész. A felhők nem az atmoszféra fölött vannak, hanem annak a légkörnek a részeiként úsznak, ahol a belélegzett levegőt is találjuk.

Így képzelhetjük el az aznapi munkát: a földet egy sűrű, nehéz, erősen szennyezett atmoszféra vette körül. Elérkezett az a pillanat is, mikor a benne levő gáznemű anyagok folyadék vagy szilárd halmazállapotúvá váltak, hogy a bolygót ez az áttetsző, világos réteg vette körül, amit légkörnek nevezünk. Ez a boltozat. A levegőnél könnyebb pára felszáll a földhöz legközelebb levő réteg fölé, és cseppfolyóssá alakul, mikor eléri a hidegebb régiókat, belőle lesznek a földgolyót körülölelő felhők – ezt nevezzük a fenti vizeknek.

A lent belélegzett oxigén, a felhők, a vízpára középen és fent a légköri ózonréteg véd meg minket a napsugárzástól. Ezt Isten határozta el így, hogy egyensúlyt hozhasson létre, és mérsékelje a földi éghajlatot. Mára az emberiség felelőtlen tevékenysége meggyengítette vagy megsemmisítette ezt az ózonréteget, az emiatt bekövetkező klímaváltozás hihetetlen természeti katasztrófához, a bolygó fontos zónáinak elsivatagosodásához és a sarkköri egyes részek elolvadásához vezet, ami a tengerek vízszintjének emelkedését és sok tengerparti terület elárasztását vonja maga után. Az Úr jól végezte a dolgát a 2. napon, de az emberek elrontják azzal, hogy felborítják az eredeti egyensúlyt.

Azonban „van Isten az égben”, mikor úgy tűnik, az emberek véget vetnek azzal az Ő csodálatos teremtésének, hogy szennyeződés borítja be az egeket és a földet is. Az Úr irgalma, hogy még megengedi, hogy itt éljünk, és örüljünk a boldogság időszakainak, amiket a bolygó túlzott kihasználása révén levő rengeteg pusztulás ellenére ad meg nekünk napról napra.

Ma kérd az Urat, hogy segítsen a teremtésen keresztül megmutatkozó szeretetéről elmélkedni.