2020. február 16., vasárnap
Február 16 - Fényedben fogunk világosságot látni
„És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a sötétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.” (1Mózes 1:3–5)
Már többször is eltöprengtem a teremtés 1. napjának fénye rejtélyéről. Fény nélkül nem lehetett volna élet. Akkor milyen természete volt ennek a fénynek? Mi képtelenek vagyunk a 4. napon feltűnő nap nélkül a fényről gondolkodni.
Isten első 3 napi teremtő tettei felidézik az elválasztás elvét. Az Úr elkülönítette a sötétségtől a világosságot, a fenti vizeket a lentiektől és a földet a tengerektől. Míg az összes ismert kozmogóniában a világ egy lény kiáradása vagy az istenség gondolata, addig Mózes I. könyve elbeszélésében Isten szabad, cselekvő akaratának eredménye. Ezt jelenti az elbeszélésben nyolcszor elhangzó „mondta Isten” kifejezés. A világ az akarat külső megnyilatkozása. Mózes ezt a képet használta a teremtés, az isteni akarat eredménye definiálására. Jelentős különbség húzódik Mózes I. könyve 1. verse és az azt követők között. Az elsőnél a Mindenható teremtett. Nem tudjuk, mikor vagy hogyan. A többinél minden nap teremtő cselekedete úgy kezdődik: „mondta Isten”, ezzel is leszögezi, hogy az Úr a szava segítségével alkotott.
Mikor Mózes I. könyve azt írja: „Legyen világosság”, azzal nem a nap fényére utal. Ez a fényesség a földet körbevevő sötétség ideje után tűnik elő, és úgy jelenik meg, mint ami magától Istentől, a világosság forrásától ered: „Az Isten világosság” (1 János 1:5). Ez így lesz majd az új földön is. A lakóinak „nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké” (Jelenések 22:5).
A világosság elkülönítése a sötétségtől az 1. napon utat nyitott az idői dimenziónak: este és reggel, ám ezt még nem szabályozta a föld keringési mozgása. A szerzőnek az a szándéka, hogy kihangsúlyozza: a teremtés hetén minden nap 24 órán át tartott, és nem évezredeken vagy évmilliókon keresztül.
Isten kegyelméből minden nap megláthatjuk a világosságot. Ahogy a zsoltáros is megénekelte: „a te világosságod által látunk világosságot” (Zsoltárok 36:10).