„MEGFELEDKEZETT RÓLUNK, SOSEM JÖN EL ÉRTÜNK!”

„Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” (Zsid 13:5)

A kisfiunk úgy négyéves lehetett, amikor furcsán kezdett viselkedni… Szombat esténként, miután a családi áhítattal bezártuk a szombatot, fogta a kis székét, odavitte az ablak elé, és hosszú perceken át bámulta a naplementét. Végül bánatosan a dolgára ment. A napnyugta meditatív szemlélése rövid időn belül sóhajokra, majd sírásra váltott. Rémülve kérdeztük az okát, mire így válaszolt: 
– Megfeledkezett rólunk! Sosem jön el értünk! Hát nem azt mondtátok, hogy… az Úr Jézus… hamarosan visszajön?
A tőlünk, felnőttektől eltérő időfogalommal rendelkező gyermek bánata ébresztett rá arra, hogy bizonyos dolgokat ők tisztábbnak és szebbnek látnak.
Miért kell egy gyermeknek Bibliát olvasnia? Azért, mert néha sokkal szebbnek és tisztábbnak látja az olvasottakat. Őt még nem érintették a társadalmi normák, nem próbál beilleszkedni a hagyományok és előítéletek keretei közé, és nem is lekötelezettje valamely ideológiának.
Hiszem, hogy a mi felelősségünk istenfélelemre nevelni a gyermekeket, és nagyon kell vigyáznunk, hogy miként magyarázzuk nekik a Szentírást. Abban is hiszek, hogy jó lenne megadni nekik a lehetőséget, hogy elmeséljék, milyennek képzelik el Istent. Megtörténhet, hogy lenne, amit tanulnunk tőlük.
A nevelés olyan, mint a növény: a növekedéshez gondozásra van szüksége.
Csak a gyom nő magától…
„Időt kell szánnod arra, hogy beszélgess és imádkozz a kicsinyeiddel! (…) Érezd, hogy munkát kell végezned a mulandóság és az örökkévalóság számára! Elsődleges kötelességeddel a gyermekeidnek tartozol” (Ellen G. White, Boldog otthon, 266. o.).
Uram, segíts hinnünk, hogy Te sosem feledkezel meg rólunk!
Felhívás: Ajándékozz ezen a héten egy Bibliát egy gyermeknek, és imádkozz, hogy megértse, amit olvas benne!
Natalia Ciurea, Olténiai Egyházterület