Február 11 - Az Úr Igéje iránt éhség és szomjúság

„Íme, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után… de nem találják meg.” (Ámós 8:11–12)

A hatalmas sivatagokban nagyon ritkán vagy egyáltalán nincs víz és élelem. Mikor kifogynak a készletek, és nem érik el az oázist, ahol utánpótlást találnának, akkor eljuthatnak arra a pontra, ahonnan már nincs visszatérés, sem túlélés.

Ámós, a pásztor ismerte a Palesztina körüli sivatagok veszélyeit, és ezzel a képpel illusztrálta Izrael helyzetét.

A próféta szavainak szövegkörnyezete olyan időben hangzott el, mikor Izrael népe a folyamatos engedetlensége folytán elvesztette az Istennel való megbékélés lehetőségét, hogy hallgassa az Igét, és engedelmeskedjen annak. Innentől nem volt visszatérés, mert ebben a drámai helyzetben, igaz, hogy szerették volna ismét meghallani az Úr szavát, de erre többé nem volt mód. A próféta ezt egyfajta szomjúságnak nevezte „az Úr beszédének hallgatása után”, egy helyrehozhatatlan, kielégíthetetlen, lesújtó, lelki és erkölcsi éhségnek és szomjúságnak. Ekkor nem a Mindenható távozott el a bűnösöktől, hanem éppen, hogy ők ragaszkodtak az engedetlenség ösvényének követéséhez önfejű viselkedésükkel.

Ámós szavainak eszkatológiai értelmezése evidensnek tűnik. Ma Isten népének is „az Úr Igéjének hallgatására” éhséget és szomjúságot kellene éreznie, hisz ők készülnek a világtörténelem végső eseményeire. Ellen G. White figyelmeztetése így hangzik: „Az emberek lelkét megpróbáló napok itt vannak előttünk, és a hitben gyengék nem állják majd ki a veszedelem napjainak próbáját. Gondosan kell tanulmányozni a kinyilatkoztatás nagy igazságait, mert mind az Isten Szavának intelligens ismeretét akarják. A Biblia-tanulmányozással és a Jézussal fenntartott napi közösséggel tiszta, jól meghatározott látásunk lesz a személyes felelősségünkről és az erőnkről, amivel meg fogunk állni a próba és kísértés idején. Akinek az élete rejtett kapcsokkal egyesült Krisztussal, azt Isten hatalma megtartja a megváltásba vetett hiténél fogva.” (Testimony Treasures [A bizonyságtétel kincsei], II. kötet, 101. o.) Azonban „van Isten az égben”, mikor éhezzük és szomjazzuk a mennyei Szót.

Ma még van időnk az Írások körültekintő tanulmányozására, hogy megelégedjünk. A ma haszontalan dolgokkal elpazarolt idő miatt bukunk el a Biblia olvasásával. Vésd az eszedbe, hogy eljön majd a nap, amikor sokan kutatják az isteni segítséget, de akkor már túl késő lesz számukra.