MINDENNAPI HŐSÖK

„Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak.” (Kol 3:20)

Szombat reggel van. Mindenki készülődik a gyülekezetbe. A szülők megnézik, hogy rendben van-e a két gyerek ruházata, a táskában ott lapulnak-e a könyvek, majd mindannyian elhagyják a lakást. A gyülekezetben részt vesznek az imaórán. A szószékről felhívás hangzik el, hogy valaki mondja el, hogyan vezette őt az Úr. Egy idősebb testvér szót kér. Hálát ad Istennek a gondoskodásért, és elmeséli, hogy az elmúlt héten egy esés következtében nagyon közel került a halálhoz. Az idős férfi remegő, akadozó hangja hallatán a két gyerek összenéz és halkan nevetni kezd. A szülők észreveszik, és figyelmeztetik őket, mégsem hagyják abba a nevetgélést. A jelenetre felfigyel a szolgálatos diakónus is. A szünet alatt megkeresi a gyerekeket, és a maga sajátságos módján elmeséli, hogy az idős bácsi részt vett a második világháborúban, és különleges élettapasztalattal rendelkezik. A fiúk elcsodálkoznak ezen, és elhatározzák, hogy ezután tisztelni fogják még
a beszédhibás embertársaikat is.
Bizonyos magatartások láttán sokkal könnyebb bosszúállónak, rosszindulatúnak lenni. A gyülekezet azonban az a hely, ahol az imádkozók alakíthatják egy ifjú életét és jellemét. A szülei helyett a gyerek sokszor szívesebben hallgat egy kívülálló személyre. Úgy képzeli, hogy a szülő túl szigorú, nincs mindig igaza, túlságosan rövid pórázon akarja tartani, de nagyon figyel arra, hogy mit gondolnak róla az idegenek.
Ahogy ez a diakónus is tette, figyeljetek oda, hogyan bátorítjátok az ifjakban az idősek és a szülők iránti tiszteletet, nehogy háborúságot gerjesszetek gyerekek és szülők között. Segítsétek az ifjú lelkületet abban, hogy tisztelje a szülő tanácsait és parancsait.
Mennyei Urunk, helyezz a lelkünkbe őszinte vágyat, hogy a gyülekezetünk gyermekeit szülők iránti tiszteletre tudjuk késztetni!
Felhívás: Szombaton szakítsatok időt arra, hogy a gyülekezetben levő gyermekeknek beszélhessetek mindarról, amit a szüleik a gyülekezetért, a közösségért tettek.
Paul Balaban, Bánáti Egyházterület