Február 10 - Amikor eltévedtünk Párizsban

„Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” (Zsoltárok 119:105)

A szüleim, bár mindketten spanyolok voltak, Párizsban ismerkedtek meg és házasodtak össze, majd 15 évig ott éltek. Családom nagy része Franciaországba emigrált, mert az európai országok blokád alá vonták Spanyolországot a 2. világháború befejeztével, és kb. 40 éven át nem utazhattak. De 1954-ben megnyitották a határokat, és ekkor a szüleim elhatározták, hogy a bátyámmal együtt utazzunk el Franciaországba rokonlátogatóba – én ekkor voltam 16 éves, és nagyon izgalmas volt számomra Párizst látni.

Gyülekezetünk lelkészétől megtudtuk, hogy Párizsban egy nagyon fontos adventista közösség működött, és megadta a címet is nekünk: 133 Boulevard de L’Hôpital. Kitaláltuk, hogy egy zászlót viszünk ajándékul a zaragozai adventista fiataloktól a párizsi adventista ifjúságnak. A francia fővárosban töltött első szombaton eldöntöttük, hogy elmegyünk a gyülekezetbe, és átadjuk az ajándékunkat nekik, de a rokonaink aznap dolgoztak, és nem tudtak elkísérni minket. A taxi kimondottan drága volt, így az unokatestvéreink nagy vonalakban elmagyarázták, hogy jutunk el a gyülekezetbe metrón. Nagyon megörültünk, noha nem készültünk fel a kalandunk összetettségére ebben a hatalmas városban. Sokkal több lelkesedéssel, mint átgondoltsággal vágtunk neki az utunknak a Boulevard de L’Hôpitalon levő adventista imaház felé. Ahogy várható volt, eltévedtünk a metróhálózat bonyolult kuszaságában. Nem beszéltünk franciául, és hamar rájöttünk, milyen veszélyes helyzetbe keveredtünk.

Egyszer csak az isteni Gondviseléshez fordultunk, és nem sokkal azután megpillantottunk egy hölgyet, aki Bibliát fogott a kezében, és már be akart szállni a következő metróba. Mit tegyünk? Szombat volt, és kétség kívül ő egy adventista gyülekezet tagja volt, aki épp az imaházba sietett. Ezért mi mentünk utána, és amelyik megállóhoz ment, mi mentünk, és ahol ő kiszállt, mi is. Így tettünk, és a hölgy Bibliája az volt nekünk, amit az idézet állított: „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. ” Nagyon boldogok voltunk, mikor az adventista ifivezetőnek átadhattuk a zászlót! Milyen hálás szívvel üdvözöltük a hölgyet, aki Szentírással a kezében vezetett minket ide az adventista gyülekezethez!

Nem kell elveszettnek lenned a világban. A Biblia biztos fényforrás, ami biztonságos helyre vezet az utadon. Hagyd minden nap, hadd világítson neked!