Február 8 - Elegendő az Úr Szava

„Az Istennek teljes beszéde igen tiszta… Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.” (Példabeszédek 30:5–6)

Ugye, hallottál már arról, hogy a Biblia némely változatában több könyv van, mint a többiben? Ezek az apokrif iratok (Judit könyve, Salamon bölcsessége, Tóbiás, Sirák fia, Baruch, valamint a Makkabeusok I. és II. könyve). A legnagyobb részük az intertestamentális időszakból valók. Bár a zsidók soha nem fogadták el az Ószövetség részeként, sok vitát váltottak ki a keresztény egyházban az ihletett értékeikről. 1546. április 8-án, a trenti zsinat negyedik ülésén az apokrif könyveket ugyanarra a szintre helyezték, mint a Szentírás többi ihletett iratát, és még ma is a katolikus világ ihletett eredetűnek tartja őket.

Hadd idézzek két szöveget a Makkabeusok II. könyvéből: „Azért mutatott be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől.” (2Makkabeus 12:45) Ebben a részben van egy megjegyzés, ami nyíltan rámutat a feltámadásba, a purgatórium létezésébe vetett hitre, az imák hasznosságára és a segítségnyújtásra a halálnál. „Oniász [az előző főpap] megszólalt, és azt mondta: Testvéreinknek ez a barátja Jeremiás, Isten prófétája. Sokat imádkozik a népért és az egész szent városért.” (2Makkabeus 15:14) És újra csak itt van egy árulkodó megjegyzés: „Az élők érdekében bekövetkező igazságos halálért mondott imára az első bizonyíték a Jeremiásnak és Oniásznak adott papír.” Véletlenül nem tűnik furcsának ez a tanítás? A Szentírás melyik része utal még erre? A purgatórium, a halál segítése és az élők közbenjárása a holtakért mind olyan katolikus hitelvek, amiket csak a zsidó Írások kánonjához adott apokrif könyvekben találunk meg.

Ezen felül az ellentmondások, a beszámolók groteszksége, a történelmi tévedések és a szövegváltozatok megerősítik az ihletettség hiányát. Luther így nyilatkozott erről: „Az egyháznak nem szabad nagyobb erőt és fennhatalmat adni egy könyvnek, mint amekkora magában van. Egy tanácsülés még ne csináljon Szentírást abból, ami nem Szentírás.” (Idézi: José Flores: Escribiendo la Biblia [A Biblia írása], 267. o.)

Senki nem adhat hozzá, és nem vehet el Isten Szavából. Ez a menny követőinek minden történelmi körülménye fölött uralkodik. Így amint a zsoltáros elmondta:

„Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben. Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.” (Zsoltárok 119:89–90)

Még ma mondj köszönetet a jó Atyának szent Szaváért!