Február 6 - A Biblia és a szabadság

„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (János 8:31–32)

Jean Henri Weidnerrel a franciaországi Collonges-ban találkoztam a teológia szakos diplomaosztónkon. Több mint 60 évesen, vidám lélekkel ez a férfi az ima embere volt, egy elítélt francia-német hívő. Elborzasztotta, hogy a nácik zsidók ezreit küldték a halálba a 2. világháború idején, ezért Weidner fiatal korában egy titkos, erőszakmentes hálózatot szervezett meg, az úgynevezett Holland Párizst, hogy zsidók életét mentve titokban átvigye őket Svájcba.

Míg Spanyolország elérésére keresett új útvonalat, hogy aztán onnan Angliába repülhessen, egy társával Weidner megállt Toulouse-ban is (Franciaországban). A neve a Gestapo összes körözési listáján szerepelt. A katonai milícia, a németek kel kollaboráló francia hadseregtest főhadiszállására vitték őket. Miután brutálisan megkínozták kettejüket, az épület ötödik emeletén levő egyik cellába lökték be a két fiatalembert. Pár óra elteltével egy tiszt lépett be hozzájuk, és erélyesen meg kérdezte Weidnertől:

–Maga protestáns?

–Hetednapi adventista vagyok – felelte a fiú –, de miért kérdez tőlem ilyet?

–Ezt a Bibliát találtam a zsebében – válaszolta határozottan a katona. – Én katolikus vagyok, és jobban tisztelem azokat, akik olvassák a Szentírást. A Mont pellier-i Egyetemen tanultam evangélikus társaságban, és ők naponta olvasták a Bibliájukat. Csodáltam őket ezért.

Ahogy hallgatta a szavakat, Weidnert nagy boldogság töltötte el, amiért szokásává vált, hogy mindig magával vigye a Bibliáját. Majd egy másik milíciatag érkezett, hogy közölje a foglyokkal: a német rendőrség másnap jön kivégezni őket. De amikor a katolikus tiszttel újra magukra maradtak, ő így szólt hozzájuk:

– Szeretnék valamit tenni magukért, de… Erre Weidner felbátorodott, és azt kérte tőle:

– Segítsen nekünk megszökni. Segítsen a félemeletre jutni, onnan már elérhet jük az utcára nyíló ablakokat.

A tiszt így tett. Másnap reggel 6 órakor Weidner a fogolytársával leugrott az erkélyről az utcára, és elmenekült, kiszabadulva innen a mennyei Gondviselésnek hála.

Azonban „van Isten az égben”, ha minden elveszettnek tűnik is, és még csak egy reménycsillám se tűnik fel. Istennek semmi sem lehetetlen. Ahogy John Weidner is megmenekült a biztos kivégzéstől, úgy téged is megszabadíthat ma az Úr az életedet terhelő visszahúzó erőktől.