SZÁNJATOK RÁ IDŐT!

„Kívánatosabb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.” (Péld 22:1)

Szeretném visszatekerni az időt, és mindent újra kezdeni… Gyakran szoktam mondogatni: „Bárcsak tudtam volna akkor azt, amit most tudok…”
Éppen ezért osztom meg veletek a gondolataimat.
Feledhetetlen örömöt éreztem, amikor Isten elhatározta, hogy szülők, később pedig nagyszülők leszünk. Óriási lelkesedéssel és reménnyel igyekeztünk minden tőlünk telhető jót és szépet megtenni kicsinyeink érdekében! Elhalmoztuk őket minden jóval, ruhácskákkal, könyvekkel és játékokkal, a gyermekkor aranyés ezüstkincseivel. De nem tudom, hogy felfogtuk-e elégé, hogy ezek az értékek kevésbé fontosak gyermekeinknek. Számukra az első helyen vagyunk mi, szülők, nagyszülők. Bennünket akarnak maguk mellett látni egy kedves tekintettel, gyöngéd érintéssel, fárasztó kérdéseikre türelmes válasszal, közös játékkal vagy emlékezéssel, esti mesékkel… Igazán boldoggá tehetjük őket nagyon kevéssel is, amibe azonban minden szeretetünket belefektettük!
Mintha szeretnék mindent újra kezdeni! Hogy miért? Mert kissé másképp járnék el… Most már tudom, hogy az évek túl gyorsan elrohannak, ezért a gyermekeimmel, unokáimmal töltött minden napot ünneppé tenném… Több időt szánnék arra, hogy felkészítsem őket az életre. Időt hagynék nekik arra, hogy nyugodtan elgondolkozzanak Isten teremtett művén, és segíteném, hogy megérezzék a Magasságos Isten érintését. Ezáltal érzékeny lelkük virágként nyílna ki a menynyei befolyásra és a szülői vezetésre válaszként. És végül, időnk és szeretetünk e befektetésének nagy jutalma az a „jó hírnév” lesz, amit Isten a saját képmására alakított ki bennük.
Urunk, eléd hozzuk ma kedves gyermekeinket és unokáinkat: vedd a karjaidba és áld meg őket!
Felhívás: Szakíts már most időt a gyermekeidre és az unokáidra! „A munka várhat, míg megmutatod a gyermekednek a szivárványt, a szivárvány viszont nem várhat, míg elvégzed a munkádat…” (Patricia Clafford)

Doina és Pavel Memete, Bánáti Egyházterület