A MEGBOCSÁTÁS ÁLDÁSA

„Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnüket, mert gonoszul cselekedtek te ellened.” (1Móz 50:17)

Ezt a kérést Jákob fogalmazta meg, s így adták át Józsefnek a bosszútól tartó testvérei. Ők azonban nem tudhatták, hogy életének legszomorúbb napján, amikor láncra verve hurcolták az idegen ország felé, József átadta életét annak az Istennek, akinek a szeretetéről sokszor beszélt neki az édesapja. Az elkényeztetett és gondtalan életű ifjúból egy nap alatt lett felelősségteljes, türelmes és olyan leckék megtanulására kész ember, amelyekre Isten meg akarta tanítani őt a száműzetésben. Csak a testvérei kegyetlenségét megbocsátva láthatott túl a látszólagos valóságon, s a mennyei terv egészét szemlélve részesülhetett abban az áldásban, hogy életének utolsó éveit édesapjával és testvéreivel tölthette, akik most már szeretettel és hálával tekintettek rá.
Az áldást, amit akkor nyerünk, amikor megbocsátunk, ékesszólóan szemlélteti Corrie Ten Boom vallomása, aki megbocsátott egyik lágerbeli fegyőrének. Felismerte, hogy a megbocsátás nem érzelem, hanem magatartás, és kérte Istent, hogy adjon neki erőt ehhez. Amikor kezet nyújtott volt fegyőrének, úgy érezte, hogy megtörtént a csoda: „Mintha egész lényemet gyógyító melegség járta volna át, és ez könnyeket csalt a szemembe.” Addig sosem tapasztalta meg ilyen mélyen Isten szeretetét.
A szeretet isteni tulajdonság, és csupán akkor fogunk tudni teljes mértékben megbocsátani, ha az Ő jelenlétében időzve engedjük magunkat átformáltatni.
Uram, segíts megtapasztalnom ma a megbocsátást! Segíts úgy tekintenem az ellenem vétkezőkre, ahogyan Te tekintesz rájuk!
Felhívás: Vannak még az életedben olyan személyek, akik a megbocsátásodra várnak? Lehet, hogy éppen te vétettél valaki ellen, és szükséged van a megbocsátására. Ne tétovázz, kínáld fel a megbocsátásodat! Az ellenérzésektől, a haragtól vagy a bűntudattól való szabadulás boldoggá tesz.
Claudia Botezat, Olténiai Egyházterület