ELADLAK ÉS MEGVÁSÁROLLAK, AMIKOR ÉN AKAROM!

„Jertek adjuk el őt az ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai.” (1Móz 37:27)

Bizonyára hallottatok vagy olvastatok az embervagy rabszolga-kereskedelemről. Ez a foglalatosság az ókortól kezdve egészen a modern korig számos szerencsétlenséget okozott a földön. Júdás számára maga az Üdvözítő is csupán egy „áru” volt.
Jákob furcsa családi viszonyaiban cserekereskedelem folyt a feleségek között (1Móz 30:14–17), és az egyik ilyen üzletkötés középpontjában néhány mandragórabogyó állt.
„Mezopotámiában a búzaaratásra májusban és júniusban került sor. A mandragóra a burgonyafélék családjához tartozó, lágyszárú növény, virága sárgásvöröses színű, zamatos gyümölcse pedig egy kisebb méretű almához hasonlít. Keleten még ma is a terméketlenség gyógyítására alkalmazzák. A nők szerelmi bájitalt készítenek belőle, mert azt tartják, hogy felkelti a szerelmi vágyat, és elősegíti a fogantatást… Rákhel meddősége miatt kívánta a mandragórabogyókat” (Adventista Bibliakommentár).
Néhány évvel később József testvérei bebizonyították, hogy megtanulták édesanyjuktól a leckét (Rúben szemtanúja volt Rákhel és Lea üzletkötésének). Az ismáelitákkal akartak kereskedést folytatni, és áruként adták el a testvérüket. Szerintük ez nem volt súlyos vétek, mivel így jártak el a szüleik is!
Napjainkban létezik-e még ez a fajta kereskedelem? Eltekintve azoktól a területektől, ahol még létezik a modern rabszolgatartás, vajon hány szülő bocsátja áruba a gyermekét? Hány gyermek adja el a szüleit, hány testvér adja el a testvérét? És mit kap cserébe? Hiábavalóságokat: élelmet, tárgyakat, pozíciót, előnyöket, jobb megítélést, stb.
Imádkozzunk, hogy Isten tanítson meg bennünket helyesen értékelni embertársainkat, úgy, ahogy a Megváltó is értékelte embertársait!
Felhívás: Meg kell értenünk – bármilyen előnyökkel is kecsegtessen –, hogy nem helyes eladnunk vagy megvásárolnunk valakit!
Viorel Dascălu, Moldvai Egyházterület