A LEGÉRTÉKESEBB ÖRÖKSÉG

„És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.” (Jak 2:23)

"Mert tudom róla” – azaz: „Ismerem őt”. Ennél szebb jellemzést nem is kaphat ember Istentől, de főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy majd az  utolsó napon az Üdvözítő tragikus kijelentéssel fogadja a kárhozottakat: „Sohasem ismertelek titeket…” (Mt 7:23).
Isten ismerte Ábrahámot, hisz Ő hívta el, és az elhívatás üzenetében ígéretet is tett neki: „És nagy nemzetté teszlek… és áldás leszesz… és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei” (1Móz 12:2–3). Később hozzátette az Úr: „És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1Móz 22:18).
Ábrahám elhívása, az áldás, amelyben részesült, utódai és az ígéret, miszerint őbenne megáldatnak a földnek minden nemzetségei, olyan gondolatokat képeznek, amelyek újból és újból feltűnnek az ismétlődő isteni szövetség ígéretében. Túl Isten hűségén azonban ezeknek az ígéreteknek az alapja – ugyanakkor egyik feltétele is – Ábrahám Isten iránti hűsége. Az isteni ígéretek teljesedése attól függ, hogy milyen hűségesen hagyja meg örökségül utódainak az Istennel kapcsolatos igazságokat és az Isten iránti engedelmes életet. Az igazság áldása ekképpen továbbadva az utódoknak végül kiterjedt az egész világra.
Uram, munkáld bennünk a Te megismerésed utáni vágyat, hogy ezáltal életképes örökséget hagyhassunk gyermekeinkre!
Felhívás: Imádkozz különösen a gyülekezetedben levő édesanyákért és édesapákért! Kérd Istent, hogy erősítse meg őket, hogy igazi hitet adhassanak tovább gyermekeiknek!
Papadopol Mihai Liviu, Munténiai Egyházterület