SZERETNÉM, HA A GYÜLEKEZETEM SZOLGÁLNA

„Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.” (Mt 20:28)

Diákéveim alatt akadtam rá Bernard de Clairvaux egyik kijelentésére. „Jegyezd meg: ha prófétai munkát akarsz végezni, nem jogarra, hanem kapára lesz szükséged.” Talán nem a véletlen műve, hogy ez a mondat ma is időszerű.
Krisztus kijelentése kulcsfontosságú nyilatkozat, ami a Biblia olvasóinak, de még a teológusoknak is segít megérteni a teljes evangéliumot. A kor társadalmi státuszának kérdése – ahogy napjainkban is – meghatározta, hogy milyen lesz az illető élete. A státuszt emellett örökölni is lehetett, másfelől meg lehetett szerezni erőfeszítések, áldozatvállalások által. Ezen a téren nagyon heves harcot kell vívni.
A Krisztus utáni első században a zsidó ember számára elfogadhatatlan volt a szolgáló Messiás fogalma, mint ahogy a középkorban is elfogadhatatlan volt, hogy egy király szolgáljon. Az akkori idők társadalmának piramis-rendszerére maga Jézus mutatott rá: „Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.” Gyakran tapasztalható vallásos közegben, hogy az öntelt szolgálat inkább kedveli a dicsőséges mártíromságot, mint a névtelen szolgálatot; az apró adományok helyett inkább szereti a nagy, humanitárius tetteket; könnyen siklik a magasztos áldozatok felé, és háttérbe szorítja az alázatos szolgálatot.
A gyülekezettel szembeni elvárás azonban a következő: „De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok.” Amikor a Megváltó fogta a törülközőt és a tálat, azonnal félbeszakadt a vita, hogy ki legyen a nagyobb. A piramis a feje tetejére állt, a büszkeség eltűnt, az elsőbbség fogalma előtt új dimenzió nyílt, és a legkisebb, azaz a Szolgálattevő lett a legnagyobb.
Imádkozz ma az ifjak szolgálatvállalásáért.
Felhívás: Mesélj egy fiatalnak egy olyan általad végzett szolgálatról, amely megváltoztatta az életedet!

Miron Mihai, Dél-erdélyi Egyházterület