SZERETNÉM, HA A GYÜLEKEZETEM BIZALMAT TANÚSÍTANA

„Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vigasztalódással, felettébb való az én örömem.” (2Kor 7:4)

Bármikor bízhatsz az Úr Jézusban! Ő győzött már!” – szoktuk énekelni a gyülekezetben, vagy dúdoljuk odahaza, vezetés közben vagy a természetben. Az ének arra emlékeztet, hogy az Úr Jézus életünk Bizalmasa. De mi a helyzet az embertársunkkal? Bízhatunk a mellettünk levőkben? Léteznek még bizalomra méltó emberek?
Társadalmunk a szkepticizmus, a kérdőre vonás és a tesztelés elveire van felépítve. Az emberek iránti bizalom nagyon ritka jelenség. Sokan hajlamosak inkább tárgyakban bízni, mint emberekben. Lehet, hogy múltbeli tapasztalatok miatt kezeljük fenntartással az új kapcsolatokat. Másfelől pedig nem tudunk mit kezdeni azzal az érzéssel, hogy senki sem számít ránk. A személyes haszontalanság érzése lesújtó. Vágyunk arra, hogy az emberek legalább minimális bizalmat tanúsítsanak irántunk. Az emberi kapcsolatok e megrekedéséből az aranyszabály ment ki bennünket: „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” (Mt 7:12). Ha bizalmat akarunk kapni, akkor javallott, hogy mi tegyük meg az első lépést: kínáljuk fel a bizalmunkat!
Az ifjúsággal és a tapasztalatlansággal szemben általában fenntartásaink vannak, nem vagyunk hajlandók szolgálatot vagy feladatot bízni a fiatalokra. Másokkal szembeni bizalmatlanságunk gyakorta a saját magunkkal szembeni bizalmatlanságunkból fakad. Ha egy bizonyos területen úgy érezzük, hogy nem vagyunk képesek megoldani a feladatot, akkor másnak sem kínáljuk fel a próba lehetőségét. Ne feledjük, hogy egyesek még Jézust és társadalmi hovatartozását is fenntartásokkal kezelték: „Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia… És megbotránkoznak vala ő benne” (Mk 6:3). Pál apostol is vállalta a korinthusi hívők iránti bizalmának „kockázatát”. Üdvösségünket olyan Személy valósítja meg, akit sokan tartottak bizalomra méltatlannak.
Imában valld be, hogy sokszor nem bízol az emberekben.
Felhívás: Bízz feladatot egy ifjúra!

Miron Mihai, Dél-erdélyi Egyházterület