SZERETNÉM, HA A GYÜLEKEZETEM HITELES LENNE

„De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.” ( Jak 2:18)

Vallási téren az egyik legjelentősebb feszültségforrás a hit és a cselekedetek közötti kapcsolatban rejlik. Modern kifejezésekkel élve feszültség, eltérés van az elmélet és a gyakorlat, a szavak és a tettek között. Az emberek két csoportot alkotnak: egyesek beszélnek a hitről, de cselekedetekben szegények, mások pedig a cselekedetek remek gyűjteményével rendelkeznek, hitük azonban hiányos. Lényegében azonban ez egy álfeszültség. A Biblia azt mondja, hogy a hitélet a jó cselekedetek kiapadhatatlan forrása.
Hittel rendelkezni valamivel több mint helyes kijelentésekkel vagy csodálatra méltó elméleti ismeretekkel rendelkezni. A Jó Istenbe vetett, bizalommal teljes élet olyan élő tapasztalat, amely a lényünket tettre és szolgálatra készteti. A keresztény hitelességének igazi próbája a Krisztus szavai iránti engedelmesség (Ellen G. White, Hit, remény, cselekvő szeretet, 105. o.). A szószéken elhangzó ékes szónoklatot a megtérés méltó tettei és szolgálatai kell, hogy igazolják a családban, a munkahelyen és a társadalomban egyaránt. A csoportos megbeszéléseken emlegetett átformáló szeretetet türközni kell a gyermekek és az ifjak felé.
Erről Ellen G. White is írt: „Aki az Ő akaratát cselekszi, az gyakorlati bizonyítékot is ad a világnak engedelmességével, tisztaságával és jellemének szentségével.” Hit és cselekedetek, ismeretek és tettek kéz a kézben haladnak, és nemes jellemben egyesülnek. Isaac Pennington szerint amikor az emberek igazi imádatra gyűlnek össze, izzó parázsként felmelegítik egymást, mivel hatalmas életerő rejlik bennük. Ilyen értelemben elég, ha egyetlen személy hiteles, s a jelenség át fog ragadni a többiekre is.
Imádkozzatok az egyházból kilépett ifjakért!
Felhívás: Keressétek az alkalmat, hogy hiteles módon megköszönjétek az ifjaknak a szolgálatvállalásukat!

Miron Mihai, Dél-erdélyi Egyházterület