SZERETNÉM, HA A GYÜLEKEZETEM ISMERNE ENGEM

„Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához.” (Fil 3:10)

Magára vette természetünket, és közöttünk élt, hogy megismerhessük isteni jellemét és életét. Az Istenség az emberben tárulkozott fel, a láthatatlan dicsőség látható emberi alakban jelent meg. Az ember megismerkedhetett az ismeretlennel azáltal, amit már ismert” (Ellen G. White, Krisztus példázatai, 17. o.).
Ha meg akarunk ismerni egy embert, előbb meg kell ismernünk az Embert. Isten levetette mennyei ruháját, hogy mi megismerhessük Őt. Nem volt más út, mint ahogyan nem volt az ember megmentésének sem más módja, egyedül csak a testet öltés. Itt kezdődött el Isten megismerésének nagy kalandja.
Gyakran csak a körülöttünk élők felszínes megismerésére korlátozódunk, és a kevéssel is megelégszünk. A gyülekezetben különböző foglalkozású és életkorú emberekkel találkozunk, viszont ugyanaz a Lélek egyesít bennünket egyazon közösségben. Sokszor hallottam a (jogos) kifogást: az ifjak zajonganak, a gyermekek sírnak a hátsó sorban, az öskerek szaladgálnak a folyóson. Azon tűnődöm, hogy elég csupán ennyit tudni a kicsinyekről? Az ilyesfajta felületes ismeret inkább hasonlít ahhoz a népi nyelvi megnyilatkozáshoz, amely a családnevek toldalékolásában jutott kifejezésre: a Jánosé, a Máriáé, stb. Csak ennyit tudtak a gyermekről, hogy a kié, vagy esetleg még egy-egy csínytevését.
Nem elég egy személynek csupán a nevét ismerni, a jellemét is ismerni kell. A Szentírásban, a legtöbb esetben a név és a jellem egy és ugyanazzal a jelentéssel bír. „Jézus minden szívhez utat keresett… különböző életfelfogású hallgatóira is hatást gyakorolt” (Krisztus példázatai, 21. o.).
Imádkozz egy általad ismert fiatalért!
Felhívás: Szakíts ma időt, és beszélgess el egy olyan ifjúval, akit még nem ismersz!

Miron Mihai, Dél-erdélyi Egyházterület