BESZÉLJ NEKEM ISTENRŐL!

„Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1Jn 3:1)

Az egyik tanult és áldozatkész első kereszténynek, Ágostonnak az édesanyja mondta egyszer a fiának: „Egyetlen vágy tartott eddig életben, éspedig az, hogy mielőtt meghalok, megláthassam kereszténnyé válásodat, és Isten teljesítette ezt a vágyamat.” Ágoston a maga során úgy nyilatkozott az édesanyjáról, hogy „kedves, szent lélek”, és „csak az ő buzgó, mindennapos imái tartottak engem életben” (Arthur Wallace, Híres emberek mögött álló édesanyák, 9, 12. o.).
Kitől tanulhatnak a gyermekek Istenről? Tőlünk, a szüleiktől. Mit teszünk annak érdekében, hogy Istent szerető és megbocsátó Atyaként ismerjék meg? Mit mondunk nekik a saját kapcsolatunkról Istennel? A barátunk-e Ő? Beszélhetünk-e Istennek az örömeinkről, de arról is, ami beárnyékolja a nyugalmunkat? Az Istenről alkotott felfogásunkat a legjobban az az élet tükrözi, amit Jézushoz hasonlóan élünk. Minél elutasítóbbak a gyermekek, annál inkább kell szeretetet kifejeznünk irántuk. Az ilyen magatartás elhárít minden akadályt. Ugyanezt az elvet alkalmazta Jézus is az emberekkel való kapcsolatában.
Ellen G. White írja: „A gyermekek és ifjak korán kezdjék keresni Istent; mert a korai szokások és benyomások gyakran hatalmas befolyást gyakorolnak életükre és jellemükre… Isten hatalommal fog munkálkodni, ha a szülők gyermeki bizalommal, a rajtuk nyugvó szent felelősség tudatában vannak, és gyermekeiket helyesen kívánják oktatni. Ő együtt munkálkodik azokkal a szülőkkel, akik gondosan és imádkozva nevelik gyermekeiket, munkálván maguk és gyermekeik üdvösségét” (Boldog otthon, 297, 206. o.).
Uram, azt akarom, hogy légy a gyermekeim Barátja! Segíts, hogy kellemes és őszinte módon mutassalak be Téged nekik!
Felhívás: Mit kell tennem ma, hogy a lehető leghelyesebben mutassam be Istent a gyermekeimnek?
Poliana Banu, Olténiai Egyházterület