TANULJ MEG FIGYELNI, MEGHALLGATNI!

„Aki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.” (Péld 18:13)

Mi a teendő, ha a gyermek odajön hozzád, és örömmel újságolja, hogy talált valamit a játékos dobozban, vagy mesél egy érdekfeszítő olvasmányról, de lehet, hogy épp egy bizonyos élethelyzettel kapcsolatosan kéri ki a véleményedet?     Ha netán nagy figyelmet és összpontosítást igénylő munkát végzel, ugye, hogy szinte észre sem vesszed a jelenlétét? De ha nem tágít, és talán a tűréshatárodon túl is unszol, odavetsz neki néhány szót, már csak azért is, hogy ne tűnj tiszteletlennek, de nem folytatsz le egy közvetlen, konkrét és hatékony párbeszédet. Ilyenkor a gyermek feladja, és szomorúan elvonul. Ilyen pillanatokban nem is gondolunk arra, hogy milyen mély sebeket ejtettünk a lelkén, de a sérülések később óhatatlanul megmutatkoznak.
A gyermekeinkben felfedezett számos negatív magatartásforma  lényegében egy csiszolatlan felszólítás arra, hogy hallgassuk meg őket. Ha őszinték lennénk önmagunkhoz, beismernénk, hogy nem szakítunk elegendő időt arra, hogy figyelmesen és érdeklődéssel meghallgassuk és megértsük őket, nem próbálunk megértéssel közeledni hozzájuk. Így azonban nem juthatunk közelebb a szívükhöz, és nem is fogunk megfelelő módon válaszolni a szükségleteikre.
A gyermekek fejlődésében és nevelésében vannak kritikus időszakok. Számos befolyás éri őket, és nem mindegyik jótékony hatású. „Ki olyan jó szándékú, mint az istenfélő szülő, aki látja és kimutatja a veszélyt? (…) Ki tudná oly jól megmondani, hogy milyen jellemvonásokat kell ellenőrizni és korlátozni, mint az apától támogatott anya” (Ellen G. White, Boldog otthon, 191. o.) Ha megtaláljuk a szívükhöz vezető utat, a barátaikká válhatunk, és a Szentlélek ereje által az igaz útra terelhetjük őket.
Szentlélek Isten, szeretném megtanulni Tőled a hatékony odafigyelést, meghallgatást!
Felhívás: Figyelj ma oda gyermeked üzeneteire!
Poliana Banu, Olténiai Egyházterület