VÁLLALD A FELELŐSSÉGET!

„És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.” (1Móz 3:13)

Bár úgy véljük, hogy természetellenes dolog gyermekeinktől tanácsot elfogadni, talán mégis jó lenne átgondolni ezt a lehetőséget. Amennyiben megengedjük, hogy tisztelettudóan tárják elénk gyötrődéseiket, kellemetlen helyzeteiket és értékes elfoglaltságaikat, hatékony megoldásokra juthatunk, és elősegíthetjük a működésképtelen kapcsolatok helyreállítását.
Meglehet, hogy nem könnyű odafigyelni a gyermek egészségi állapotára, értelmi képzésére vagy akár legnemesebb jellemtulajdonságainak fejlesztésére, azonban mindennél bonyolultabb nehézséget jelent az, ha valamilyen oknál fogva bocsánatot kell kérnünk a gyermekünktől. A kellemetlen helyzetekből általában úgy próbálunk kikerülni, hogy másra hárítjuk a hibát. Kívánatos azonban, hogy fiaink és leányaink ne kövessék ezt a példát. De vajon hogy fogják megtanulni az őszinteséget és a felelősségvállalást, ha nem látnak pozitív példát?
A tévedés beismeréséhez bátorságra van szükség, és ha ezt elérjük, kicsinyeink tisztelni fognak minket. Sőt, magatartásunk ihletést jelent számukra, ezért szándékosan, tudatosan fogják utánozni a kellemes és természetes magatartást. A felelősségvállalás jótékony hatást gyakorol a testre és a lélekre, a kapcsolatokban pedig összhangot teremt.
Ha tudod, hogy vannak olyan pillanatok az életedben, amikor helytelenül jártál el, szülőként kérj bocsánatot az Úrtól, és erről beszélj nyíltan a gyermekeidnek is. Sosincs túl késő ahhoz, hogy kifejezd irántuk érzett feltétel nélküli szeretetedet. Ahelyett, hogy vétkeidet be nem ismerő büszkeséged miatt megátalkodottabbak legyenek, inkább váljanak jobb gyermekekké példád hatására.
Uram, bocsásd meg, ha nem viselkedtem felelősségteljesen a gyermekeimmel szemben!
Felhívás: Ha a mai nap folyamán vétkezni fogok a gyermekemmel szemben, akkor őszinte leszek, és így szólok hozzá: „Az én hibám volt! Bocsáss meg!”
Poliana Banu, Olténiai Egyházterület