AKHÁZ: A SZÜLŐ, AKI TŰZBE VETETTE A FIÁT

„Akház nem azt cselekedé, ami az Úrnak, az ő Istenének tetszett volna, amint Dávid, az ő atyja, hanem az Izráel királyainak útjain járt, még az ő fiát is átvitte a tűzön, a pogányok utálatosságai szerint, akiket az Úr az Izráel fiai előtt kiűzött volt.” (2Kir 16:2–3)

A történelem úgy tartja számon Akház királyt, mint aki Júdát Asszíria vazallusává tette. Átvette és bevezettette az asszír imádati modellt, véget vetve hivatalosan is a Jehova iránti imádatnak az országban.
A Biblia mégis egy a családjával kapcsolatos eseményt jegyez fel először e méltatlan király életéből: tűzbe vetette a fiát, azaz pogány isteneknek áldozta fel. Rettenetes, felháborító eset, amit Isten népének vezetője követett el. Ezúttal is igazolást nyer a borzalmas valóság: nincs határa azon ember züllésének, aki bár ismeri az igazság világosságát, mégis lekicsinylően elveti azt.
Megtörténhet-e az, hogy jóllehet Isten népéhez tartozunk, mégis lelkileg hanyatlunk, és bűnös tetteket követünk el saját gyermekeink ellen? Nem mintha a mai keresztény szülők bármelyike tűzbe vetné a gyermekét, de mit is teszünk tulajdonképpen, amikor gyermekeinket a tévékészülékek és elektronikai játékok rabságában hagyjuk, amelyeken keresztül erkölcstelen zenét és filmeket fogyasztanak szűretlenül? Mi történik, amikor erkölcsi értékektől mentes valós vagy virtuális környezetre bízzuk gyermekeinket? Mit művelünk gyermekeinkkel, amikor felületesen önmagunkat mentegetve még csak meg sem erőltetjük magunkat, hogy elvigyük őket a gyermek-szombatiskolába, az ösker-, vagy kisösker-csoportokba, pedig ők nagyon szeretnének ott lenni?
Amikor nem teljesítjük irántuk való lelki felelősségeinket, nem teszünk egyebet, mint tűzbe vetjük gyermekeinket!
Urunk, óvj meg minket attól, hogy megbotránkoztassuk gyermekeinket!
Felhívás: Fordíts időt és energiát gyermeked lelki átalakulásába!
Narcis Ardelean, Bánáti Egyházterület