JÓB, A GYERMEKEIT „MEGSZENTELŐ” ÉDESAPA

„Vala Úz földjén egy ember, akinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.” (Jób 1:1)

A bibliai könyvnek már az első versei gyönyörű képet festenek Jóbról, arról az emberről, akit Isten büszkén állított példaképül a világegyetem elé!
A leírás a legfontosabbal kezdődik: Jób istenfélő, tiszta lelkű és feddhetetlen. És ebből indul ki mindaz, ami az elbeszélésben ezek után Jób bemutatására vonatkozik.
Aztán az igeszakasz leírja, hogy Isten emberének mije „volt”: több száz vagy ezer juha, tevéje, ökre és szamara, és rengeteg szolgálója. Mielőtt azonban a javairól esne szó, meg vannak említve a gyermekei, legfőbb kincsei: hét fia és három leánya. Jóbot már csak a gondolat, hogy talán a gyermekei tévedésből bűnt követtek el az Úr ellen, arra készteti, hogy magához hívja és megszentelje őket, áldozatot mutasson be érettük. A családi pap szerepét vállalja magára.
E sorok olvasói közül sokan mi magunk is szülők vagyunk. Jób példája kihívást állít elénk! Foglalkoztat-e bennünket gyermekeink „megszentelése”? Az otthon, a táplálék, az iskoláztatás, a zsebpénz biztosítása mellett milyen rendszerességgel szoktunk „áldozatot” bemutatni imáinkban, és név szerint megemlíteni gyermekeinket az Úrnak, hogy tisztulást és megbocsátást, valamint bátorítást és erőt nyerjenek? Hozzáteszem, hogy Jóbhoz hasonlóan ez nemcsak alkalmankénti eljárásunk kellene, hogy legyen, hanem életünk jól bevált szokása. És még valami: nem lehetünk otthonunk igazi lelki vezetői, ha előbb nem tiszta a lelkünk, és nem vagyunk istenfélő, feddhetetlen szülők!
Uram, adj a Jóbéhoz, az igazi lelki vezetőéhez hasonló bölcsességet és felelősségtudatot! Szeretnék imában közbenjárni családom minden tagjáért!
Felhívás: Szervezd úgy a reggeli „oltárt”, hogy rendszeresen és buzgón imádkozhass gyermekeid „megszenteléséért”.
Narcis Ardelean, Bánáti Egyházterület