AZ ÉN HÁZAM TÁJÁN

„A nép nagy kedvvel dolgozott.” (Neh 4:6)

Gyakran szoktam mondogatni: „Még csinálja más is.” „Miért pont én?” Úgy tűnt, hogy körülöttem senki sem tevékenykedik igazán. De ha én teszek valamit, nem igazán értékelik. Senki sem érti meg az erőfeszítéseimet. Ezenkívül van egy kimerítő és stresszel járó munkám is, a családomnak is szüksége van rám, nekem pedig magammal is kellene foglalkoznom egy kicsit. A szombat a pihenésre való. Ez az egyetlen nap a hétből, amikor kipihenhetem magam, persze, ha nem végzek túl sok szolgálatot… Tehát nem csak kényelemről van szó. A szolgálattól való elzárkózásnak több nyomós oka is van!
Nagyon kedvelem Nehémiás könyvének 3. fejezetét. Egy egyszerű történet és az ismétlés segítségével próbál hangsúlyozni egy általunk sokszor figyelmen kívül hagyott igazságot: jobb egy csapat, mint egyének sokasága! Jeruzsálem lakói fogták a családjaikat, és a papokkal, elöljárókkal együtt kimentek újjáépíteni a város falait. Mindenki a saját háza mellett, előtt. Minden bizonnyal ők is nagyon foglalt emberek voltak. El kellett tartaniuk a családot, miközben az életük lényegesen nehezebb volt a mienknél. És biztosan voltak nézeteltérések is közöttük. Látták a romokban heverő várost, valamint a száműzetés idején elveszett számos emberéletet, ami azért következhetett be, mert elődeik elhanyagolták a falakat. Látták a láthatáron támadásra felsorakozó ellenséges hadakat, és tudták, hogy túlélésük egyetlen esélye saját maguk és gyermekeik számára a falak felépítése. És nagy kedvvel láttak munkához, mivel ez volt a legfontosabb tennivalójuk.
A mi várunk az egyház, melynek falai már nem a régiek! Az ellenség ott támad, ahol rést talál, és félelmetes károkat okoz. Van okunk félreállni a munkától, de csupán azért, mert nem észleljük a halálos veszedelmet, amely leselkedik ránk és gyermekeinkre!
Kérjétek imában Isten segítségét, hogy megtalálhassátok saját magatok és gyermekeitek számára a legmegfelelőbb gyülekezeti szolgálatot.
Felhívás: Szakíts ma időt, és beszélj gyermekeidnek a szolgálatról és arról, hogy miként vehetik ki a részüket a gyülekezet életéből.
Ovidiu Pescar, Bánáti Egyházterület