STOCKHOLM-SZINDRÓMA

„Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod.” (5Móz 30:19)

Jan Erik Olson 1973-ban megpróbált kirabolni egy stockholmi bankot. A rablás kudarcba fulladt, viszont sikerült megkedveltetnie magát az általa túszul ejtett
4 banki alkalmazottal. A betörő társaságában töltött rövid idő alatt a négy dolgozó érzelmileg szoros kötődést tanúsított Olson iránt, ezért később úgy döntöttek, aláírásgyűjtést kezdeményeznek, hogy a rablót megmentsék a börtönbüntetéstől. Ádám és Éva óta egy gonosztevővel élünk egy bolygón, és folyamatos ostrom alatt állunk. Sátán a szavaival már ősszüleink óta az ember bizalmába férkőzött. Ám a történelem folyamán ez a helyzet változott. A támadó néhol erőszakot, máshol hízelgést alkalmazott, de volt, hogy szép szavakkal és előnyökkel kecsegtetett, ám mindig ugyanazzal a céllal. Évezredek óta hazugságainak cukormázas bon-
bonjaival tart fogva bennünket.
Vajon nem alakult ki közöttünk és Sátán között is érzelmi kötődés, miközben megfeledkeztünk Jótevőnkről? Íme, a Stockholm-szindróma néhány jellegzetessége:
1.    A túsz gyöngéd érzelmeket táplál támadója iránt. 2. A túsz nem hajlandó együttműködni a hatóságokkal a támadó elfogása érdekében. 3. A túsz nem érzi veszélyesnek elfogadni támadója értékrendjét.
Egyesek azt hiszik, hogy a bűnbeesés óta eltelt 6000 év alatt az embernek elege lett a hazugság atyjának fogságából. Csakhogy még mindig itt vagyunk! Talán azt gondoljuk, hogy Istent a Világegyetem előtt vádoló Sátán nem is olyan gonosz, vagy hogy talán ő is szenved saját gonoszsága miatt? Gyöngéd érzelmeket táplálnánk az embereket évezredek óta kínzó ördög iránt? Megtörténhet, hogy annyira elvakított, hogy elfogadjuk az értékrendjét, és nem botránkoztat meg a világ jelenlegi állapota? Annyira érzéktelenné váltunk volna, hogy nem zavar a nagy Csaló által irányított társadalom beteg volta?
Atyám, irgalmadra hivatkozva kérlek, míg nem késő, ébreszd föl lelki érzékeimet, és adj erőt, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól, az igazságot a hazugságtól, a Támadót a Jótevőtől!
Felhívás: Kérlek, vizsgáld meg, hogy hol tartasz a Nagy Küzdelem színterén, és döntsd el, hogy kinek szeretnél szolgálni.

Cristina Capră, Olténiai Egyházterület