A kicsúfolt gúnyolódó

„Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodék,   és kiküldvén, megölete Betlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól, az idő szerint, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől.” (Máté 2:16)

Ebben a történetben bukkan elő Heródes baljós jelleme a maga királyi ünnepélyeivel és hivalkodásával, aki egymaga képviseli az erőt, hatalmat, ravaszságot, ambíciót, kegyetlenséget, árulást és megtévesztést. Ő az alázatos gyermek Jézus legjelentősebb ellenfele, az önmegtagadás, a születéstörténet alapeleme legnagyobb ellentmondása. Heródes a pszichodráma „első számú ördöge”, aki veszít a végén, míg a szent család élete megmenekül. Így lesz ő a kicsúfolt gúnyolódó.
A bölcsek érkezése és különös történetük átmeg átjárta egész Jeruzsálemet, és felszította az emberek várakozását és félelmét. Mikor eljutott Heródes palotájába, megzavarta az uralkodót, mert azt gondolta, hogy a zsidók királya, akiről az idegenek érdeklődtek, egy rivális lehet. Számtalan bűntény szegélyezte a trónhoz vezető felemelkedése útját, és idumeusként tudta, hogy gyűlöli őt a nép, és mivel ez az új fejedelem zsidó származású, több joga van nála a helye elfoglalásához. Ezért tervet koholt a Gyermek meggyilkolására. Előzékenyen bánt az utazókkal, hamis érdeklődést mutatott a csecsemő imádása iránt, megmutatta nekik, melyik városba induljanak el, és megkérte őket, hogy térjenek vissza hozzá, mielőtt visszamennek az országukba, hogy megbizonyosodjon a Gyermek létezéséről. De a bölcs férfiak soha nem jöttek vissza. Egy angyal a tudtukra adta Heródes gyilkos szándékát, így másik úton mentek haza. A király úgy érezte, hogy kigúnyolták, és megdöbbent, ezért elrendelte minden 2 év alatti kisbaba halálát Betlehemben és a környékén. Josephus Flavius is utal a gyermekgyilkosságra, anélkül, hogy jelezné az okát, ezzel hitelesítve a vérszomjas történetet.
Isten népe történelmében mindig is sokan vannak, akik az életükkel fizetnek a hatalom képviselőinek árulása, gyűlölete, kegyetlensége és csalása miatt. A menny hívő gyermekei meghaltak, mert elpusztították, bebörtönözték, felakasztották és máglyán égették el őket, de kicsorduló vérük bőséges mag volt az újonnan megtértekért. Végül a gúnyolódókat gúnyolták ki, és az örökkévalóság szemszögéből az Úr ügye és az égi gondviselés kerekedett felül.
Viszont „van Isten az égben”, aki megvédte Máriát és a gyermek Jézust. Ugyanígy nem fogja azt sem engedni, hogy gyermekeit elpusztítsák a gonoszok.