Újszülött ring a szénában

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Korinthus 8:9)

Ebben az Igében Pál apostol a megtestesülésben levő minőségi ellentétet hangsúlyozza ki: gazdag lévén az Üdvözítő szegénnyé lett, hogy az Ő szegénysége  által tegye gazdaggá az emberiséget, és mindez az Ő csodálatos kegyelme révén történhet meg.
Mi volt az önként elfogadott szegénysége? Ezt jegyezték fel a születése színhelyéről: Jézus egy istállóban érkezett meg a világra, ahol az állatok születtek. Szerény ruhákba bugyolálták be, és a jászol volt a bölcsője. Az elbeszélés nem említi meg a bába vagy bármilyen segítség jelenlétét a szülés körül. Isten Fia testet öltésekor úgy született meg, mint a legszegényebbek.
Viszont milyen gazdagságról mondott le magától? Nagyon nehéz a mennyei trónja dicsőségét minősíteni, épp hogy csak számszerűleg meghatározhatjuk, de ez a dicsőség megjelent a születésekor is. Az evangéliumokban leírt születés szegényessége éles ellentétben állt Gábriel angyal fenségességével az angyali üdvözletnél, a betlehemi dombokon éjszakázó pásztorokat körülvevő mennyei ragyogással, a nagyszerű angyalkórussal, akik ezt énekelték: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek!” (Lukács 2:14), a bölcseket a hosszú úton vezető csodálatos csillaggal és a Szentlélek cáfolhatatlan közbelépésével nemcsak Mária fiának fogantatásánál, hanem minden isteni gondoskodásban, amivel megvédte és megmentette Krisztus életét a haláltól.
Teljesen nyilvánvaló volt a Jézus személyében egyesült leplezett isteni és teljes emberi valója, az otthagyott gazdagsága és a megtapasztalt nincstelensége is. Az istenség és az emberi jelleg örökre összekapcsolódott a Megváltó isten-emberi személyében, amivel az emberiséget gazdagította. János ezt nyilatkozta az emberré válásról: „És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk… aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. ” (János 1:14), majd Pál ezt mondta a feltámadása utáni Krisztusról:
„Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg.” (Kolossé 2:9) Nagy jelentősége van a lelki tapasztalatunkra nézve, ha elfogadjuk Jézus istenségét. Ha igent mondunk rá, áldozata különleges dimenzióba kerül, és amikor csak a szolgálatáról elmélkedünk, figyelünk a szavaira, és elfogadjuk az ígéreteit, biztosak lehetünk abban, hogy „van Isten az égben”.