Íme, az Úr szolgálóleánya

„Monda pedig Mária: Ímhol az Úrnak szolgálója; legyen nekem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.” (Lukács 1:38)

Mikor kimondhatatlanul tiszta látvánnyal Gábriel angyal megjelent Máriának, a lány szüzességének rejtélye, az egész esemény fenségessége időnként megakadályoz abban, hogy kielemezzük az emberi vonatkozását és a következményeit annak, mivel járt, hogy ez a fiatal lány beleegyezett Jézus szülőanyai szerepébe. Az angyaltól hallott magasztos küldetés elfogadása komoly nehézséget és sok veszélyt hordozott. Mária már eljegyezte magát Józseffel, és ő is elmondta, hogy addig nem ismert férfit. Ezzel rábólintott egy házasságon kívüli terhesség rossz hírére és szégyenére, vőlegénye majdnem bizonyos visszautasítására és ami a legkomolyabb: saját élete elvesztésének veszélyére, ugyanis az akkori szigorú törvények megkövezéssel büntették, ha egy eljegyzett nő egy másik férfitól esett teherbe (5Mózes 22:23–24), ami még ma is megtörténik némelyik iszlám társadalomban, ahol a Korán merev törvényei uralkodnak.
Mária tudta, milyen komoly lehet furcsa terhessége esete. Tisztában volt vele, hogy méhe gyümölcse a Szentlélek kegyelméből fogant, de ki hinné ezt el? Ha ma is, annak ellenére, hogy a teológusok már olyan nagy előrelépést tettek Isten Fia kettős, isteni-emberi természete terén, sok pozitivista teológus teljesen elutasítja Mária terhességét Jézussal és ennek természetfeletti jellegét, akkor elképzelhetjük, hogy magyarázták a szomszédok, a rokonok és a vallási vezetők a lány titokzatos állapotosságát. Ez a fiatal nő, azzal, hogy végrehajtotta az eseményben betöltött szerepét, felvette a versenyt önmegtagadásból Isten Fiával, alázatosan és szelíden viselte a mindenki felől rááradó szégyent, gúnyolódást, félreértést, megvetést – még jövendőbeli férjétől, Józseftől is – és annak a szent szolgálatnak a magányát, amit csak vele tudattak. Mindenféle feltétel nélkül válaszolt az angyalnak: „történjen velem a te beszéded szerint”.
Néha fenséges polcra helyezzük Máriát: „kegyelemmel teljes, és áldott vagy te az asszonyok között”, és nagyon távol kerül a mi életünktől, anélkül, hogy felismernénk: minket is bizonyos körülmények között hívtak el, hogy alázatosan fogadjuk el azokat a feladatokat és pozíciókat, amik miatt elutasítanak, kritizálnak, megvetnek, tévesen megvádolnak, diszkriminálnak, elveszítjük az anyagi javainkat, és még fizikailag is bántalmaznak a körülöttünk élők.
Mindezek ellenére hajlandó vagy igent mondani és válaszolni az Úrnak ezzel a példaértékű hölggyel együtt: „legyen nekem a te beszéded szerint”?