A matematikailag beteljesedő prófécia

„Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon   a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente.” (Dániel 9:24)

A 70 hétről szóló prófécia a Biblia egyik legrendkívülibb jövendölése. Lehetővé teszi, hogy megállapítsuk a Messiás megkeresztelkedésének és halálának időpontját. Pál apostol is felismerte, mikor erről írt: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett” (Galata 4:4), „mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért” (Róma 5:6). Keresztsége után a Jordán folyóban maga Jézus a következő kijelentéssel kezdte a szolgálatát: „Betelt az idő” (Márk 1:15), és a 70 hét próféciáját ismerő zsidók is ezekre a napokra várták a Messiás eljövetelét (János 1:19; Lukács 3:15).
A Dániel prófétának adott kijelentés hozott választ a népéért mondott közbenjáró imádságra, ugyanis összezavarta őt a gondolat, hogy az előző látomás 2.300 estéje és reggele a babiloni fogság hosszára vonatkozik: „És álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.” (Dániel 8:27) Mikor Gábriel angyalt Dánielhez küldték, hogy tisztázza a prófétai számítás rejtélyét, így szólt: „Vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!” (Dániel 9:23) Miféle látomást? Az itt és Dániel 8:27-ben a „látomásra” alkalmazott héber kifejezés a mar’eh, ez az este és reggel látomása (Dániel 8:26), ez az előző látomás egyedüli része, amit nem fejtettek meg eddig, és ez a 2.300 profetikus nap menetrendje.
Ez megállapítja a kapcsolatot Dániel könyve 8. és 9. fejezete, mint egy és ugyanazon látomás két része között, valamint azt az értelmező alapelvet, hogy egy nap egy évet jelent. A 70 hét magyarázó fókusza az utolsó, legfontosabb hétre összpontosít. Ha a prófécia kezdetének Kr. e. 457 őszét vesszük, akkor Jézus keresztségét Kr. u. 27 őszére, keresztre feszítését Kr. u. 31 tavaszára tűzhetjük ki, az evangélium pogányoknak való hirdetésének vagy a mennyei szövetség egyetemessé tételének kezdetét Kr. u. 34 őszére datálhatjuk.
Kétségkívül a jövendölés alátámasztja az isteni gondviselés jelenlétét Dániel próféta történetében és ihletettségében.