Círusz, a fölkent

„Így szól az Úr felkentjéhez, Círuszhoz, kinek jobb kezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, őelőtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak.” (Ésaiás 45:1)

Mindig is furcsállottam, hogy az Újszövetségben Pál és Péter is arra buzdít minket, hogy „tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért” (1Timótheus 2:1–2); vegyük figyelembe, hogy Isten küldte el őket (1Péter 2:13–14). „Mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek… Isten szolgája ő a te javadra… Annak okáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.” (Róma 13:1–5) Hogy lehetséges, hogy ilyet tanácsolt a két apostol, mikor feltehetően akkoriban egy őrült, Néró uralkodott a Római Birodalom felett, aki mártíromságra küldte őket? Vajon a feljebbvalókat és a monarchiákat is az „isteni jog” alapította meg?
Isten soha nem vesz részt bűncselekményekben, testvérgyilkos háborúkban vagy bizonyos világi kormányok által alkalmazott tömegpusztító fegyverek használatában. Nincs mód felelni a kérdésemre, hacsak nem fogadjuk el a Krisztus és Sátán közti küzdelem tragikus létét, hogy ők a földön harcolnak egymással, valamint a történelem gondviselésszerű filozófiáját, miszerint az Úr ad lehetőséget az uralkodóknak a helyes kormányzásra. Ekként teszteli őket, szabályozza kormányzati tetteiket, és bölcs gondviselésével támogatja döntéseiket, a törvényhozást és azok alkalmazását, hogy mindezek hozzájáruljanak tervei végső beteljesedéséhez.
Círusz fellépése idézte elő Babilónia, egy olyan nemzet fennhatóságának a végét, amely lerombolta Jeruzsálemet, és rengeteg zsidó foglyot ejtett. Sőt, rendeletet adott ki Isten háza újjáépítésére Jeruzsálemben (2Krónika 36:22–23), és anyagilag is támogatta a megvalósulást. Ha ez nem volna elég, uralkodása első éveiben rendelet útján engedélyezte a zsidók első kontingensének a hazatelepülést, hogy helyreállítsák a templomot (Ezékiel 1:1–4). Majd’ 200 évvel korábban Ésaiás próféta beszélt Círuszról, aki „az Ő felkentje”, a „pásztor”, aki a Babilonra vonatkozó mennyei akarat teljesítésének eszköze (44:28; 45:1, 13; 48:14).
Nemcsak régen, hanem ma is így válnak valóra az Úr gondoskodó tervei, még olyanok által is, akik nem tartoznak a népéhez.
Soha ne feledd, hogy ha ma visszautasítod a cselekvést, a Mindenható még egy hitetlent is felhasználhat az Igéje hirdetésére.