Futok egyenesen a cél felé

„Célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Filippi 3:14)

Pál a tökéletességről beszél épp a filippibelieknek, és ennek csúcspontja ez a hangsúlyos rész: „Futok egyenest a cél felé.” Miközben nyíltan elismeri a tökéletlenségét, és a jövő felé néz, az apostol négy különböző magatartást is magáévá tehetne:
1.    Feladja: A múlt hibáinak és saját tehetetlenségének felismerése nem engedi, hogy folytassa a küzdelmet. El akar szabadulni a keresés okozta feszültségtől.
2.    Elbizonytalanodik: A kis előrelépések és a nagy visszaesések ismeretében nem meri feladni, de nem is halad előre. Valójában a helyzet csak rosszabb és roszszabb lesz: fokozatosan hanyatlik.
3.    Elítéli a múltbeli hibáit: Megpróbálja megtalálni a hibásakat és felelősségre vonni őket a helyzetéért. Úgy érzi magát, hogy a körülmények áldozata. Ez a hozzáállás, messze nem mentegetve, de lealacsonyítja őt.
4.    Eltökélten halad tovább: Folytatja a küzdelmet, kitart a nehézségek és korábbi tévedések ellenére is. Pál is épp ezt teszi. Újult erővel szólítja meg az Urat:
„Istenem, megyek tovább, számíthatsz rám; továbbra is legyél türelmes velem, és segíts növekednem.”
Vegyük figyelembe, hogy mikor az apostol ezeket a szavakat kimondta, épp fogságban volt Rómában. A börtönből, a fogház szenvedései között írt Filippibe, és tudatta velük, hogy ismét igent mondott Istennek, megújította a tökéletességért folytatott küzdelemben a szövetségét vele. A küzdelem folytatásához vajon szükség van szenvedésre? Megpihenünk, és meghátrálunk a bűn előtt, mikor minden jól alakul? Egyes gondok valódi mennyei gondviselést jelentenek, mert segítenek nekünk fejlődni, és sokkal inkább a Mindenhatótól függenek. Ahogy Péter is mondja: „Aki testileg szenved, megszűnik a bűntől.” (1Péter 4:1)
Mi a cél a tökéletességért folytatott küzdelemben? Mire számított Pál, mi vár rá a végén, a szentség kereséséért futva? A díjra, a nyertesek jutalmára, mint az olimpiai játékokon. Érdekes, hogy ez a díj „Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása” volt, vagy másként fogalmazva az isteni elhívás megújítása volt. Pál számára ez a damaszkuszi úti találkozás megismétlése, ahol először hallotta meg a döntő elhívást a mennyből.
Ugyanígy keresztény életutunk során gyakran, sokféle körülmény között kell megújítani az Úr iránti hűségünket: „Istenem, futok tovább a cél felé, számíthatsz rám.” Ő határozottan megismétli a szent hívását és ígéretét: a tökéletesség bizonyosságát Krisztusban.