Készülj fel a jövőre!

„Amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Filippi 3:14)

Frank Crane (1861–1928) presbiteriánus lelkipásztor, kommentátor, előadó, rovatvezető és író A bolondság krédójában elítélte azokat, akik istenítik a jelent, miközben nincs tervük a jövőről: „Én a mostban hiszek. Hiszem, hogy az étvágyat ki kell elégíteni, és nem szabad kontrollálni. Hiszem, hogy jól kell szórakozni, mert ilyen fiatal, mint most, már soha többé nem leszek. Hiszem, hogy minden jövőbeli hold földet el kell zálogosítani, hogy most használjam fel azt a pénzt. Hiszem, hogy minden virágot le kell szakítani, és soha nem szabad a gyümölccsel törődni.
Hiszem, hogy első a kinézet. Hiszem, hogy mások értem takarékoskodnak, értem mondanak le dolgokról, és értem élnek visszafogottan…”
Pál ezzel szemben pont mást mond a jelenről: ma valami sürgőset, felelősségteljeset és folyamatosat kell tennem. A jelen átvizsgálásra és elgondolkodásra szolgál, ugyanakkor megszerkesztésre, megtervezésre és kivitelezésre; és ahogy a mai szöveg folytatása elmondja: arra való, hogy hátrapillantsunk, és minden múltbeli rosszat elfelejtsünk, a jövő által felkínált lehetőségeket látva és előre nézve igyekezzünk tovább.
Az apostol szerényen ismeri be, hogy még nem érte el a tökéletességet. Emiatt a múltja csalódást okozott neki, ezért azt el akarja felejteni. Nem fogja megengedni a frusztráló tapasztalatoknak, hogy amit eddig átélt, meghatározzák, elkeserítsék, vagy képtelenné tegyék útja folytatásában. Nem szabad amiatt mártírokként, boszszankodva élnünk, hogy mit tettünk vagy nem tettünk, esetleg mások mit tettek velünk a múltban. A hátunk mögött hagyott szomorú eseteknek, hibáknak és múltbeli tévedéseknek nem kellene teherként nehezedniük ránk. Krisztus ezt mondta: „Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lukács 9:62) Új nők és férfiak lettünk, új tervekkel, új törekvésekkel és nagyobb bizonyossággal.
De az előttünk levők elérése a jövőbe vetett remény és bizalom tette, azért pozitívan, félelem vagy rossz előérzet nélkül kell az ezt követőkre tekinteni. Látni kell, hogy a gondviselés új útjai nyílnak meg a megszentelő kegyelem tökéletesítése és meghosszabbítása felé. Észre kell venni a reményteljes lehetőségek, pillanatok és körülmények megígért idejét. Új látással, új odaszenteléssel, a Krisztussal kötött új közösséggel, új szeretettel és új hittel kell megint nekilátni: ez mind a Szentlélek újjáteremtésének köszönhető.
Ne habozz ma a céloddal, hogy követed Jézust. Ő veled együtt fog haladni.