Ma több van, mint tegnap, és kevesebb, mint holnap

„Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok.” (1Thesszalonika 3:12)

Isten a gonoszság, szégyenfolt bármilyen jele nélkül teremtette az embert, vagy anélkül, hogy hajlama lett volna a bűnre: tudtak fejlődni és növekedni. Az Úr tökéletesíthetőnek alkotta meg, nem úgy, mint az állatokat, amik képtelenek megváltoztatni a primitív ösztöneiket. Ellen White szavaival élve: „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére” (1Mózes 1:27), és az volt az Ő célja, hogy minél tovább él, annál teljesebben tükrözi vissza Teremtője dicsőségét. Minden adottsága képes volt a fejlődésre, befogadóképessége és ereje a folyamatos növekedésre.” (Nevelés, 15. o.)
A bűn után az emberek folyamatosan vesztették el a mennyei tökéletesség viszszatükröződését magukon, amit akkor kaptak, mikor kikerültek az Alkotó keze közül; és bár még ma is megőriztük az eredeti tökéletesség halvány nyomait, a bűn végzetes következményei átalakították és eltorzították az Atya képmását. Saját erőnkből képtelenek vagyunk az édeni isteni példa elérésére: „a Mindenható eszménye gyermekei számára az, hogy a legmagasztosabb emberi gondolatoknál is magasabb szintre emelkedjenek.” (I. m., 18. o.). De a bűn uralma miatt elkezdődő lealacsonyodás minden folyamatában sem vesztettük el még a tökéletesíthetőséget. Ugyanúgy, ahogy megtartjuk az egyéniségünket (a gondolkodás és cselekvés képességét, a szabad akaratot és ebből kifolyólag az erkölcsi és lelki felelősségvállalást), továbbra is tudunk előre haladni és tökéletesedni. Még az örökkévalóságban is fogunk növekedni: „A mennyben is folyamatosan fejlődünk majd.” (Üzenet az ifjúságnak, 101. o.)
Velünk végzett munkájában a Szentlélek felhasználja a tökéletesedést, és ugyanez az elv minden erkölcsi és lelki növekedés alapja. A szeretetről szólva néhányan a következő aforizmát vésették rá medálokra: „Ma több van, mint tegnap, és kevesebb, mint holnap.” Mi is elmondhatjuk ezt a szentségről és az egyháztagok közti szeretet növekedéséről, ahogy Pál is kijelenti a mai Igében a hit fejlődéséről, hogy gyarapodjunk az Isten ismeretében és az Úr munkája előrehaladásában. Ezért is beszélhetünk tökéletességben való előrehaladásról, tudva, hogy ez egy előrevivő ösvény, amely Jézus hasonlóságában éri el a csúcspontját, mikor visszajön (1János 3:2).
Ne feledd, hogy ez nehéz út, de a végét tekintve mind közül ez a legbiztonságosabb.