Miként a ti mennyei Atyátok tökéletes

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Máté 5:48)

A hosszú megváltás során mindig volt egy eszmény, egy felsőbb törekvés, ami húzóerőként szolgálta magát a folyamatot. Ez a tökéletesség ideája: „Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” De mi a tökéletesség? Vajon ez egy megvalósítható vagy elérhetetlen eszme? Abszolút vagy relatív értéke van? Mi a példaképe? Az ezt követő reggeli dicséretekben minden kérdést megválaszolunk.
Már a kereszténység gyökereitől kezdve a hívők tökéletessége egymást csiszoló beszélgetések tárgya, amik némely esetben olyan viselkedésnek és szavaknak adtak helyet, amik ellentétesek az épp megtárgyalt eszményképpel. Négy pontba lehet összefoglalni a kapott legfontosabb megoldásokat:
1.    A pesszimista: A tökéletesség egy olyan erkölcsi ideál, ami elérhetetlen az emberiség számára. Egyedül Jézus érte el.
2.    A makacs: Ez a keresztény élet legfőbb célja, amire mindannyiunknak törekedni kell.
3.    A kényszerítő: Ez a megváltás magától értetődő, szükségszerű elvárása.
4.    A helyettesítő: Csakis Istenben van meg a tökéletesség, ennek relatív értéke van az emberekben. De mindnyájan tökéletesek lehetünk Krisztusban és Krisztus által. A bibliai állásfoglalással ez a pont cseng össze.
A „tökéletesre” használt újszövetségi szó a teleiosz melléknév, ami azt jelenti: ’teljes’, ’egész’, ’elérte a lehetséges fejlődését’, ’elérte a célját’ vagy ’eljutott az érettségre’. Mi az érettség? Ami minden érintett személynek megfelel. Ez a szó nagyon jól leírja a hiten alapuló lelki érettség győzelmét.
Azzal a módosítással, hogy az isteni tökéletesség és az isteni szentség nem egy és ugyanaz – meglepő, mert annak tűnhet –, pusztán egy részt találunk a Bibliában, ami úgy tálalja a tökéletességet, mint aminek mennyei jellege van: ez a mai igeszövegünk. A szent írók soha nem akartak az istenség tökéletességéről beszélni, ahogy a szentségről tették, amivel Isten természetét meghatározzák. A „tökéletes” kifejezést mindig Isten munkájára, útjaira, törvényére, mindentudására alkalmazzák. Még Jézusnak ebben a hegyi beszédben elmondott kijelentésében is azzal az irgalommal kapcsolódik össze a mennyei tökéletesség, amivel mindenki felé kell lennünk (Máté 5:45–48; vö.: Lukács 6:36).
Tehát mi a helyzet a tökéletességgel? Igen, az Úr tökéletes, de ahogy Ellen G. White mondja: „Amiképpen Isten az Ő hatáskörében tökéletes, úgy kell nekünk is tökéleteseknek lennünk a mienkben.” (Pátriárkák és próféták, 574. o.)