„A szupercsodák”

„Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Korinthus 2:9)

Gyakran említik ezt az idézetet azokra az áldásokra gondolva, amik a megváltottakat veszik majd körül az új égen és új földön, és kétségtelen, hogy a korlátozott emberi bölcsesség képtelen leírni, milyenek lesznek majd a mennyei dolgok. De Pál apostol Igéje közvetlen szövegkörnyezetének is van dolga a jelenben, az itt és mosttal. Feladata van annak a csodálatos munkának a felfogásával, amit az Úr végez azokért, akik eldöntötték, hogy részt vesznek a Szentlélek „laborműhelyén”: kegyelme és szeretete gyümölcseiben, a megtérésben és a jellem megváltozásában. Ez a csodák csodája, a Szentlélek emberi szíveket megérintő erejének legnyilvánvalóbb bizonyítéka, ami felkészít a dicsőséges, jövőbeli országra, és létrehozza a kegyelem jelenlegi birodalmát.
A szupercsodák szót szoktam használni, hogy leírjam a megtérés folyamatában részt vevő jelenségeket, az angol kifejezés rá: a „supermarvel”. Ez egy új szó, ami még nem került be a szótárba. Akárcsak a csoda szót, ezt is rendkívüli, ámulatot keltő eseményként vagy tárgyként szokás definiálni, de azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy „nem lehet előre látni”, „soha nem hallottak még róla” és „elképzelhetetlen” – az apostol is ugyanezeket az elemeket építette bele a mai alapigébe. A szupercsodák olyan jelenségnél tűnnek fel, amik meglepőek, idegenek, fenségesek, akár még érthetetlenek is a szemtanúk számára. Így ez egy jóval hangsúlyosabb és erőteljesebb kifejezés, mint a szótöve, a csoda. Úgy látszik, a XVII. században kezdték használni, amikor is a korszak leírásai szerint gyakran történtek csodás incidensek, és ezekből táplálta a dekadens, elgyötört társadalom fantáziáját és kiegyensúlyozatlan lelkét, mely fanatikusan rajongott a jelenségekért, és lelkesedett az erős érzelmekért.
Frédéric Godet mondta: „Az apostol a három terminus (a látás, a hallás és belépés a szívbe) összekapcsolásával kívánja elmondani a természetes tudás három eszközét: a látást vagy azonnali megtapasztalást; a hallást vagy a hagyományok útján való tanulást; végül a szív ösztönzéseit, az értő tulajdon felfedezését. Ezen eszközök egyikével sem érheti el az ember az áldásokat, amiket az Isten neki szánt.” (Commentary on St. Paul’s First Epistle to the Corinthians [Szent Pál Korinthusbeliekhez írt 1. levelének kommentárja], I. kötet, 144–145. o.)
Egyedül hit és a Szentlélek megvilágosító munkája által „megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig” (Efézus 3:18–19).