Semmiképpen!

„A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-e a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.” (Róma 3:31)

A judaizálókkal folytatott vitáiban Pál arra törekedett, hogy ne értsék félre a törvény, a hit és a kegyelem helyét a megváltásban. Szókratész módszerével didaktikus kérdéseket tett fel, amikre nyilvánvalóan nemleges válasz érkezett, és egy hangsúlyos kifejezéssel mutatta be az apostol a magyarázó teológiai tézisét, amivel ellentmond és elutasítja a kérdést: „Távol legyen!” Ez egy erőteljes helyreutasítás, mely nem ad helyet a félreértéseknek. Pál 14-szer használja a leveleiben, mindig, minden esetben egy kérdő mondat után, kivéve a Rómaiakhoz és a Galáciabeliekhez írt levelében. Többek között ezeket a részeket találjuk meg: „Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?” (Róma 6:1–2) „Mit mondunk tehát? A törvény bűn-e? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.” (Róma 7:7) „A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság.” (Galata 3:21)
De akkor és most is a törvény, a cselekedetek, a hit és a kegyelem helye a megváltásban forró viták tárgya. Luther azért tűnt ki a hit általi megigazulás (sola fide) üzenetével, mert a pápaság szerinti „érdemek útján nyerhetünk üdvösséget” tannal foglalkozott. Némelyik tanítványa úgy értelmezte a törvényt, mint ami teljesen ellentétes az evangéliummal, miközben más csoportosulások a hittől és az evangéliumnak való engedelmességtől tették függővé a megváltást. Így ezekre a teológiai félreértésekre, amik elárulják az igazságot, Pál továbbra is azt mondja: „Távol legyen”, vagyis „semmiképpen sem!”
„A nevelésnek és a képzésnek, az akaratfejlesztésnek és az igyekezetnek megvan a maga kellő hatásköre, de e tekintetben teljesen tehetetlen. Előidézhetnek ugyan külsőleg kifogástalan viselkedést, de a szívet átalakítani és a cselekvés titkos rugóit megtisztítani nem tudják. Előbb egy felsőbb hatalomnak kell a szívben működni; felülről jövő új életre van szükség, mielőtt a bűnös ember a szentség állapotába juthat. Ez a hatalom: Krisztus. Egyedül az Ő kegyelme képes a lélek halott erőit megeleveníteni és Istenhez, szentséghez vezetni.” ( Jézushoz vezető út, 18. o.)
Ma a Mindenható erejét kérd tőle, hogy alakítsa át vele az életed, és ajándékozzon meg a szent törvényének való engedelmességgel.