Emilianus glosszái

„Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.” (Zsoltárok 86:4)

Különös, hogy Dávid ugyanazt kéri az Úrtól, mint az Emilianus glosszáit író névtelen szerzetes: örömöt kér. 977-ben a susói Benedek-rendi kolostorban, San Millán de la Cogollá-ban, a születő Castilla szívében egy szerzetes a vég jeleiről írt Szent Ágoston latin nyelvű igehirdetésének margójára: ezek azon híres glosszák (jegyzetek), amik az első kasztíliai nyelven írt mondatok. Ez a spanyol nyelv őse, amit ma több mint 400 millióan beszélnek a földön.
Nos, tehát ezek a spanyol nyelvű mondatok egy szerzetes remegve elmormolt imádsága, miután elolvasta a világ vége rémségeit, amit Ágoston Kr. u. 1000-re datált, vagyis kb. 23 évvel későbbre. Így hangzik a magyarra átültetett könyörgés:
„Nagytiszteletű Urunk, Krisztusunk, Megváltónk segítségével, aki az Atyával és a Szentlélekkel uralkodik mindörökkön örökké. Mindenható Isten, add, hogy úgy szolgáljunk, hogy az arcod előtt örvendjünk.”
A San Millán-i kolostor barátja imában könyörög örömért a terror, a betegségektől és az ezredik évre megjósolt rémségektől való általános rettegés idején. Akkoriban a baljós előjelek prófétái katasztrofális ómenekről jövendöltek; sajnos ma meg itt vannak az adatok, riportok és a jelenlegi napi hírek valós tényei. A történelem paradoxonaként a szerzetes imádsága a mienk is lehetne több mint ezer év elteltével. Az aggodalom gombócával a torkunkban kérjük meg az Üdvözítőt: „Segítségeddel, Urunk és megváltó Jézus Krisztusunk, aki osztozol a hatalmon az Atyával és a Szentlélekkel minden létező fölött, és ez a hatalom irányítja örökké a világtörténelmet szent akaratod felséges, végső beteljesüléséhez, most az emberek félelme és szorongása korában kérünk, mutasd be népedet az Atya színe előtt valódi és igazi örömmel telve. Ámen!”
Az emberek továbbra is szomjaznak az örömre, a vidámságra és a boldogságra: egyik sem bűnös érzés, hanem a Szentlélek ajándéka (Galata 5:22). Te is élhetsz így, megváltatva az életedet, hogy megtapasztald: „van Isten az égben”.