A Gecsemáné-kerti kiáltások és könnyek

„Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért.” (Zsidók 5:7)

Ha valamikor is volt olyan fenséges és borzalmas pillanat, mikor Isten Fia kimutatta leggyengébb és legsebezhetőbb emberi oldalát, az Krisztus szen vedése közben történt. Néha a drámai momentumokkal teli természetfeletti lezárás, ami a feltámadás történetével éri el csúcspontját, arra emlékeztet, hogy maga Jézus nem szenvedhetett, vagy nem retteghetett és nem félhetett. De ez az álruhás gnosztikus doketizmus mérhetetlenül elidegenítené a Megváltót az emberiség maradékától, puszta fikcióvá változtatná az evangélium főbb epizódjait, és nemcsak a testet öltés valóságát, hanem magát a megváltást is kétségbe vonná.
Számos evangéliumi és a levelekből származó írás megerősíti az Emberfia tökéletes emberségét, személyazonosságát és az emberiségért közbenjáró és azt képviselő helyettes halálát. Az evangélium alapigazságainak megtagadása vagy elfogult értelmezése erőszakossá tenné a bibliai üzenetet, és megtörné az üdvösség tervét. A szenvedés történeteinél Jézus érzelmi állapotában megjelenik a félelem és a gyötrelem a keresztre feszítés előtt és közben. „És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.” (Lukács 22:44)
Ellen G. White is kiemelte a lét tragikus valóságát, amit akkor Jézus Krisztus átélt: „A tanítványok… az arcán látták a gyötrelem véres verejtékcseppjeit… Jézus elfordult, ismét visszatért magányos menedékhelyére, és a nagy sötétség borzalmától arcra borult… Miután meghozta a döntést, visszaesett a földre, mintha haldokolt volna, majd valamennyire felemelkedett.” ( Jézus élete, 690–693. o.)
Ha valaha is tudatában voltál, hogy most szembe kell nézned a halállal, ha valaha is láttad, hogy távozik el az élet egyik szerettedből; ha gyötrelem, kín és haláltusa jelent meg az összezavarodott vagy haldokló lelkedben, ne feledd, hogy Jézus már mindezt átélte előtted, hogy megmentsen téged: „Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” (Zsidók 2:18)
A Megváltó is volt már kimerült. Ezért Ő jobban megért, mint bárki más.
Mondd el neki, mi történik most veled. Ő tudja a megoldást a kétségeidre.