A félelem egyetemessége

„Igen megijede Jákób…” (1Mózes 32:8)

Jean-Paul Sartre francia filozófus és az ateista egzisztencializmus képviselője azt mondta: „Mindenki fél, minden egyes ember. Aki nem fél, az nem normális, és ennek semmi köze nincs a bátorsághoz.” A félelem szó és szinonimája, a rettegés mélyen meggyökeresedett a hétköznapi nyelvben: „halálfélelem”, „leküzdhetetlen félelem”, „félelmetes”. Ezek a kifejezések is a kontrollálhatatlan félelem jelenlétére utalnak a mindennapjaink során, mert ez nem ismeretlen az emberek érzelmi állapota számára: szellemi kultúránk része, kedélyállapotunk normális, spontán reakciója az olyan körülmények előtt, amik valós vagy vélt veszélyt jelentenek.
A félelem épp olyan egyetemes a világunkban, mint a bűn.
A félelem kifejezés és ugyanebből a szótőből eredő származékai sok helyen megjelennek a Szentírásban. Valójában a Biblia történelmében mindenki keresztülment valamilyen félelemmel vagy rettegéssel teli szakaszon. Például Ábrahám félt a síkságon élő királyokkal vívott csata után (1Mózes 15:1). Jákóbot is nagy nyugtalanság fogta el, mikor készült találkozni Ézsauval. Mózes a rettegéstől fojtogatva menekült el a fáraó palotájából a sivatagba, miután kitudódott a bűncselekménye (2Mózes 2:14). Dávid nem ijedt meg az óriás Góliáttól, de már reszketett és szorongott, mikor Saul üldözte őt, vagy mikor Absolon fia elől kellett menekülnie (Zsoltárok 18:5–7). Illést is megtámadta a félelem és a rettegés Jézabel királyné fenyegetései hallatán (1Királyok 19:3). A tanítványok, Péter, maga Jézus is áldozatul estek a gyötrődésnek a passió beszámolója alapján (Máté 26:69–74; Zsidók 5:17).
És vajon mi szenvedtünk már az ijedezés érzésétől? Elfogott már bennünket a bizonytalanság, tehetetlenség, kétségbeesés vagy pánik valaha? Mit tettünk, hogy változtassunk a helyzeten? Hogyan győztük le az érzést? Úgy, mint Ábrahám, Jákób, Dávid, Illés, Jézus, akik imádkoztak az Úrhoz? Néha szükség van arra, hogy hevességet, intenzitást, szenvedélyt, sikoltásokat és könnyeket vigyünk bele a könyörgéseinkbe, de az Úr válaszolni fog, és a menny biztonsága önti el az értelmünket, és adja vissza a békét. „Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:27)
Kérjed az ég Urától, hogy töltse meg ma a békéjével a szívedet!