Honnan származik a félelem?

„És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.” (1Mózes 3:10)

Az Éden kertjében történt, hogy a bűn következményeinek első fontos jeleként megjelent a nyelvben a félelem szava, és először nevezte meg az emberi értelem ezt az új, idegen érzést: a bizonytalanság, sebezhetőség, gyámoltalanság, belső meztelenség és egyedüllét érzetét az engedetlensége miatti eltávolodása következtében a Teremtőtől. Ádám és Éva független akart lenni, és ennek eredményeként megérezték az alkotó Isten újfajta megismerésétől való félelmet. Ettől a pillanattól számítjuk a félelem birodalma megalakulását a világunkon. A földi élet korai napjaiban milyen jelentős volt Kain rettegése, miután megölte öccsét, Ábelt, és megátkozta őt a menny, mikor szorongva fejezte ki a bűntudattól való félelmét: „Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám. Íme elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.” (1Mózes 4:13–14)
A félelem a „fenyegető veszély jelenlétében megtapasztalt érzés”. A félelem szorongást, bizonytalanságot, rettegést és még erőszakot is szül, mikor valami olyat észlelünk, ami a személyes stabilitást fenyegeti és kibillenti a helyéből. A félelem erősödhet is, majd olyan nyugtalan állapotot generálhat, ami már kettétöri és nemkívánatossá teszi az életet.
Teológiai szempontból a félelem: következmény, a bűn által ösztönzött Istentől elszakadás első következménye. Ez a teremtő Istenünkhöz fűző emberi függés kötelékének elszakadása. Az Úr hozzá hasonló lényt alkotott meg, akinek a megélhetését a közeli kapcsolat kötele garantálta. Úgy teremtette meg az embereket, hogy a jóllétünk és érzelmi stabilitásunk szükségszerűen függ az Istenhez fűződő kapcsolatunktól: a bizalom, a szeretet és az engedelmesség a teljes emberi élet feltétele.
Sören Kierkegaard szerint az Istenen kívül létező életet kételkedés, érzékiség, félelem vagy kétségbeesettség jellemez. Ennek ellentéte az ember és Úr közti személyes kapcsolat ilyen: „Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.” (Zsoltárok 56:4)
Mivel „van Isten az égben”, Ő segíthet a félelmeid legyűrésében is.