Egy tűzből kikapott üszkös fadarab

„És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-e ez?” (Zakariás 3:2)

Jesús Ubieta Bustos aktívan részt vett a szocialista ifjúságban, majd bekerült a republikánus hadseregbe, de nem ők nyerték meg a spanyol polgárháborút.
A háború befejeztével elfogták, és börtönbe zárták. Csak 18 éves volt akkoriban. Éveket töltött különböző spanyol börtönökben, míg halálra nem ítélték. A bilbaói fogházban hajnalban egy tiszt vezetésével egy szakasz katona haladt át a föld alatti börtönön, hogy pár rabot szólítson ki, akik már nem térnek vissza… de mindig kihagyták Jesús Ubieta celláját. Mikor hívják majd őt is? Az a nap is elérkezett. A záró tárgyaláson megkérdezték tőle, kíván-e még valamit mondani, és erre azt válaszolta, hogy neki soha nem tapadt vér a kezéhez. Azért volt szocialista, mert nagyra becsülte a politikai ideológia értékeit. Később egy pap mondta neki, hogy meghallgatná a halála előtti gyónását, de Ubieta keményen elutasította, mondván, hogy a lelkiismerete tiszta, és mert ő nem hívő. Ezután a jezsuita atya kihívta a csoportból: „Maradjon benn abban a teremben! Magának és nekem beszélnünk kell. Meg fogom győzni, mielőtt meghalna.” A fiú soha nem tudta meg, miért nem ment vissza többé Vilariño atya hozzá. Talán egy komoly, hiteles, őszinte férfit látott benne, aki nem érdemelte meg a halált? Vagy a pap fájó büszkesége okozta, mert nem nézte el a vádlott ellenállását, még ha később el is feledkezett róla?
Isten tudja ezt, de az az igazság, azok alapján, amit beszéltek, hogy Francisco Franco tábornok kormánya egy-két nappal a halálra ítélt politikai foglyok kivégzése után küldte a kegyelmet, de nem Jesús Ubieta Bustos fogoly esetében: még életében megkapta a megbocsátást. A börtönigazgatók kénytelenek voltak őt szabadon engedni. Évekkel később került kapcsolatba Ubieta az adventista egyházzal, és 1969. április 20-án a családjával együtt megkeresztelkedett, és évekig dolgozott könyvevangélistaként. Ő maga mesélte el nekem gondviselésszerű történetét a szolgálata során.
Sátán arra kárhoztatta ezt a férfit, hogy a spanyol polgárháború politikai tisztogatásának újabb áldozata legyen, de Isten felmentette és kiszabadította, és ő is „egy tűzből kikapott üszkös fadarab” lett.
Néha az emberek, a körülmények, a saját tetteink a pusztulás és halál ösvényén visznek át, azonban „van Isten az égben”, aki mindent megváltoztathat, és megszabadíthat minket a jóvátehetetlen tűzből.
Ma az életedben jelen levő isteni kegyelemért legyél hálás!