Jogos felháborodás

„Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, ki-ki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon.” (Efézus 4:25–26)

Vétkezés nélkül is lehet valaki mérges? Itt Pál apostol valójában a jogos felháborodásra utal, aminek az a szerepe, hogy bátorítsa az embereket a bűn elleni küzdelmükben. Jézus nem haragudott azért, mert valaki tett valamit vele. Ezzel szemben vehemensen reagált az Isten ellen szőtt szövevényes kihívásokra és az embereket ért igazságtalanságokra (Márk 3:5). Tehát akkor jogos a harag, ha a rossz viselkedésre fókuszál, és nem a személyre, mivel Isten is gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. Az erőszak nem a bibliai kinyilatkozás etikai-lelki örökségének egyik összetevője. Az a felháborodás, amire a mai idézetünk utal, a bűnbe való belenyugvás ellentéte: a tiltakozások és erkölcsi reformok tervének része, amit Isten az egyházára bízott (1János 2:15–17). Óv minket az igazságos indulat, a bosszúállás és a személyes neheztelés kihasználásának bűnétől, megelőzve a bimbózó keserűség vagy bármi más meggyökerezésétől, ami elhomályosíthatja vagy lerombolhatja a lelki békénket (Zsidók 12:15).
Másrészt nagyon fontos, hogy ne támogassuk azokat a viselkedésformákat, amik a test gyümölcseinek fejlődésének kedveznek, különösen nem otthon: „Az otthon legyen a legtisztább és legmagasztosabb szeretet központja. Kitartóan kell ápolnunk mindennap a békét, az összhangot, a szeretetet és a boldogságot, míg végül ez értékes dolgok megmaradnak a családtagok szívében. A szeretet palántáját gondosan kell táplálni, különben elhal. Minden jó elvet ápolnunk kell, ha azt akarjuk, hogy viruljon a lelkünkben. Irtsuk ki, amit Sátán ültet el a szívünkben: az irigységet, a féltékenységet, a gonosz gyanakvást, a gonosz beszédet, a türelmetlenséget, az előítéletet, az önzést, a kapzsiságot és a hiábavalóságot. Ha megengedjük, hogy e gonosz dolgok a szívünkben maradjanak, akkor olyan gyümölcsöket teremnek, amelyek sokakat megfertőznek. Ó, milyen sokan ápolják azokat a mérges növényeket, amelyek tönkreteszik a szeretet értékes gyümölcseit, és beszennyezik a lelket.” (Boldog otthon, 195. o.)
„Minden gyülekezet komolyan igyekezzen kiirtani a gonosz beszédet, a bíráló lelkületet, mint olyan bűnöket, amelyek termése a legrosszabb az egyházban. Mint maga Sátán cselekedete, úgy dorgáljuk meg a szigorúságot és a hibakeresést. A gyülekezet tagjaiban bátorítanunk és erősítenünk kell a kölcsönös szeretetet és bizalmat.” (Bizonyságtételek, V. kötet, 609. o.)
Ne feledd: a tetteket utasítsd el, de soha ne az embereket!