Ezen kívül már nincs semmi

„És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgük meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.”   (Ésaiás 66:24)

Ésaiás próféta egymás mellé helyezi az Úr megváltottainak örökkévaló imádatát (Ésaiás 66:23) az örök következményekkel bíró büntetéssel, amit a bűnbánatra
el nem jutók kapnak. Jézus is ugyanezt a meg nem haló férgekről és ki nem alvó tűzről szóló képet alkalmazta, mikor azokról az emberi maradványokról beszélt, amiket aztán a gyehennára vetettek, a Hinnom völgye szemétlerakó földjére, amit egyes fordítások pokolként adnak vissza (Márk 9:58). De vajon mit akart Ésaiás és Jézus a férgek, a tűz és a test szimbolizmusával megtanítani? A zsidó ideológiai kontextusban, amiben szóltak erről, ezek a képek is azt állítják, hogy alátámasztják az örök gyötrelem poklának létezését, ahogy azt néhány keresztény tanítja? Emmanuel Petavel-Olliff svájci teológus 1891-ben írt egy könyvet Le problème de l’Immortalité [A halhatatlanság problémája] címmel, amiben a következőket tisztázza ki:
1.    A férgek nem képesek szenvedést okozni a tetemeknek, hanem inkább elpusztítják azokat. Ők azt végzik el, hogy felgyorsítják a holtak eltűnését. A féreg lényegében dögevő vagy megsemmisítő lény. Az örökké tartó féreg és tűz ezért a halál örökös tartósságát és az örök életbe való feltámadás lehetetlenségét szimbolizálja.
2.    Ami az örök vagy kiolthatatlan tüzet illeti, az a teljes és visszafordíthatatlan megsemmisülés eszköze. A jeruzsálemi paloták (Jeremiás 17:27), Sodoma és Gomora városainak leégése – örök tűzre ítélve (Júdás 1:7) – még nem zajlott le. Az alapvető szentírási filológia szerint a tűz nem „örök”, hanem ehelyett úgy kell értenünk, hogy örökké tartó következménye van.
3.    Az Igében említett holttesteknek szintén átvitt értelmük van. Először és legfőképpen velük ábrázolja az érzékek tömény hiányát. A bomló testek folytonossága az örök halált szimbolizálja, anélkül, hogy bármilyen lehetőség nyílna a jövőbeli életre. Emellett egy korábban élő, de már halott személy jelenlegi emlékezetére is utalnak.
A végtelen szenvedések fogalma nem egyeztethető össze a bibliai próféták írásaiban található rengeteg szimbolikával. A Szentírás kanonizált könyveiben egy olyan rész sincs, ami egyetlen szótagot is tartalmazna az elítéltek lehetséges örök gyötrelmével kapcsolatban. Számukra csak egy mondat van: ezen kívül már nincs semmi. A Jézus által említett gyehenna is olyan nyilvános hely volt, ahol az állatok és a bűnözők tetemeit égették el: tizennégy helyen fordul elő ez a kifejezés, és sosincs kapcsolatban fájdalmas kínokkal.
A jó Isten irgalmasan tervezte el a megátalkodott bűnösök örök végét is.