Az élet: Krisztus

„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Filippi 1:21)

1964 júniusában diplomáztam le Franciaországban, a Collonges-sous-Salève-i Adventista Teológiai Iskolában. A vendégelőadó Charles Winandi volt nálunk,
és ezt a mottót választottuk: „Az élet: Krisztus”. Ez volt aztán az első prédikációm a liriai gyülekezetben is, amit kijelöltek nekem, hogy ott kezdjem a szolgálatomat.
„Az élet: Krisztus” – ez egy különösen erőteljes értelmezése az életnek egy keresztény számára. Minthogy Pál mondásának felfogásában nem segíthetek, de emlékszem erre a másik magyarázatra az életről, amit Calderón de la Barca írt az Az élet álom című darabjában:

Mi az élet? Őrültség. Mi az élet? Egy illúzió,

egy árnyék, egy történet.

A legnagyobb jó elég kevés; mert az egész élet egy álom,

és az álmok maguk is álmok csupán.

Ez a különbség a pesszimista, csalódott látású élet és az egész keresztény élet ujjongó megnyilvánulása között.
Mit jelentett az élet Pálnak? Amire ebből és egy másik idézetből (Galata 2:20) következtethetünk, azt, hogy a kereszténység több a valláshoz tartozástól, több, mint a hitelvek lényege, több, mint a viselkedés törvénykönyve. A kereszténység: Krisztus, ez a vele azonosulás tapasztalata, ahogy értelmet ad a mindennapoknak (ki vagyok én?) és az örökkévalóságnak (merre tartok?).
Pál apostol három dimenzióban érteti meg a mottóját: „Az élet Krisztus.” Először is Jézusnak hála, hogy élünk, mert Ő a mi Teremtőnk: „Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya… és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is ő általa.” (1Korinthus 8:6) Ő a mi Üdvözítőnk is, akiről ezt olvassuk: „Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt.” (Efézus 2:1) Másodszor a Krisztusban való élet a megtérés, és a vele való közösség élményére utal. „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (2Korinthus 5:17) Pál 165-ször használja a „Krisztusban” kifejezést a leveleiben, és mindig a hívők új kapcsolatával hozza összefüggésbe a Megváltóval. Harmadsorban a Jézusért való élet a szolgálat, az élet dimenziója: mintegy önmagunk feláldozása, odaajándékozása Istennek. „Azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámasztatott.” (15. vers)
Mi több mondható el ilyen kevés szóval?