Február 3. - A bibliás román

„Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.” (Zsoltárok 119:54)

Míg a madridi központi gyülekezet lelkipásztora voltam, román menekültekből kezdett kialakulni egy nagyobb csoport. Délutánonként gyűltek össze, én meg fordítók segítségével támogattam őket, akik tolmácsolták nekik az igehirdetésemet. Egy nap az egyik presbiter informált, hogy egy nemrég érkező tagunk, név szerint Ilie Ancu, aki kb. 58 éves lehetett, súlyosan megsérült a munkában, és beszállították a madridi kórházba. Nagyon kényes helyzet alakult ki, mert több mint egy hónapot töltött kórházban a férfi, akinek nem volt sem tartózkodási-, sem munkaengedélye. Ezen felül nem beszélt spanyolul, és pénze sem volt. Amint meghallottam az esetet, bementem meglátogatni a kórházban, de senki nem tudott elkísérni, hogy fordítson nekem. Hogy fogok beszélni vele? Másfelől miből fizeti majd ki az orvosi költségeket? Zavarban és aggódva mentem be hozzá, és a Mindenható gondoskodásáért imádkoztam segítségül.

Miután beértem, rájöttem, hogy mindenki tud már a „bibliás románról”. Így emlegették őt a nagy kórház folyosóján. Felfedeztem, hogy az urológia a sebészcsapattal együtt kereste meg a román orvost, aki aztán tolmácsolt nekik. A főorvos, az ápolók és az orvosi csapat többi tagja is elmesélte nekem, milyen elbűvölő személy Ilie Ancu. Mindig csak mosolygott, kedvesen, hálásan és optimistán, és mindig nála volt a Bibliája, amit olvasott, ahol csak tehette. Mikor információt kértem róla, megtudtam, hogy továbbra is nagyon súlyos a helyzete, és még egy vagy két hónapig orvosi felügyelet alatt kell maradnia.

Mikor Ilie ágyfejéhez közeledtem, jelnyelvvel az első társalgásunk barátságosságot, testvériességet és hálát tükrözött Isten felé. Majd megmutattam neki egy részt a Szentírásomban, amit ő kikeresett a sajátjában, és így néha egy szóra, máskor mondatokra rámutatva több mint egy órán át beszélgettünk, ahol a megnyilvánulás eszköze Isten Szava volt. A „bibliás románt” végül kiengedték a kórházból, de maga mögött hagyta a Bibliába, mint Isten Szavába vetett hitét és bizonyosságát a mennyei Gondviselésben. A kórház pedig soha nem próbálta meg ráterhelni a hatalmas számlát!

„Van Isten az égben”, ha távol is vagyunk az otthonunktól, és még csak nem is tudunk beszélni másokkal, mert nem ismerjük a helyi nyelvet. Az Úr nem hagy magunkra, mert Ő minden gyermekét megvédi.