Vakmerő szavak

„Most azért harcolj meg, kérlek, az én urammal, az asszír királlyal, és adok neked kétezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni reájuk.” (Ésaiás 36:8)
Az egyik legerősebb hadsereg az asszíroké volt a világon. Királya, Szanhérib harcban állt Egyiptommal, és noha Egyiptom egyik szövetségeseként Júda kis királysága nem volt veszélyes ellenség, nagy sereggel elküldte főpohárnokát, hogy ostromolja meg Jeruzsálem városát, és helyezze nyomás alá Ezékiás királyt, hogy adja meg magát, és változtasson szövetségest. Az asszír hírvivő tudta, hogy Ezékiásnak nincs lovassága, ezért ajánlatot tett neki: „Adok neked kétezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni reájuk.” De Júdának nem volt 2000 lovasa! Ezen felül a történelmi hitelességét is annyira megkérdőjelezték, mert részletesen megírták egy Ninive romjai közt talált ékírásos feliraton, amit a görög krónikák is idéznek, hogy egy járványnak és nem (ahogy a Biblia beszél erről) az Úr angyalának tulajdonítják az asszír hadsereg pusztulását.
Ha homiletikailag elemezzük az igehelyet, a 2000 ló a lehetőségeket és a forrásokat jelenti, amiket Isten a rendelkezésünkre bocsáthat, mint intézkedéseket, amikkel megoldhatja a súlyos körülményeket, amiket a jelen és a jövő tartogat számunkra. És a 2000 lovas létezik: nem hipotézis, de sokkal kevésbé kitaláció a létük. Mi vagyunk mindannyian az a 2000 lovas, akik hajlandóak összeszedni a bátorságukat, előrelépni, tanulni, kipróbálni, kísérletezni és kockázatot vállalni. Ezért olyan szilárd hitű férfiakra és nőkre van szükségünk, akik hisznek Isten ígéreteiben, akik rábízzák magukat a mennyei tervekre, akik engedelmeskednek a parancsainak; olyan látással bíró férfiakra és nőkre, akik látják a kínálkozó új lehetőségeket, akik tudják, mit kellene lépnie az egyháznak, akik sem túl rövid, sem túl hosszú célokat nem tűznek ki maguk elé; olyan férfiakra és nőkre van szükségünk, akik tudják, hogy kell csapatban dolgozni; olyan odaszánt életű személyekre, akik készek feláldozni magukat, fáradhatatlanok, akiket kiképeztek, mint Dávidot a parittya használatára vagy Pált, akiről ezt mondta az Úr: „Eredj el, mert ő nekem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izrael fiai előtt.” (Apostolok cselekedetei 9:15)
Ez Szanhérib és Ezékiás követe igaz történetének lelki vonatkozása. Megtörtént, amire nem számítottak, és a mennyei Gondviselés elküldte az angyalát, aki győzelemre vitte Júda királyát.
Mert „van Isten az égben”, Ő nem engedi meg, hogy legyőzzék a népét. Végül győzelmet ad majd nekik.